Megelégszem sorsommal, amit szerető Istenem juttat nekem. Nem kell a gazdagság bősége. Megköszönöm a kis adományokat is, hisz arra sem vagyok méltó. Bizony az Úristen semmivel sem tartozik nekem, és ha ad is valamit, azzal szeretetét mutatja meg irántam. Rászolgálni semmire sem tudok, hiszen amit teszek, az csupán kötelességem. Még ha oly jónak is látszik cselekedetem, semmi igazat nem művelek. Az ember olyan türelmetlen, olyan hamar elszomorodik, hogyha a szerető Isten nem ajándékozza meg túláradóan. Nem táplált és öltöztetett-e bennünket oly sokáig ingyen? És nem akar-e majdan dicsőségébe felemelni? Elég nekem, ha nem kell éhesen nyugovóra térnem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése