2010. december 20., hétfő

Bach: 127. kantáta, 1., 4-5. tétel

Ó, Jézus, Isten s ember is, te megszenvedtél értem is: Keresztedre is feszíttettél, Atyáddal is kibékítettél. Esengve kérlek téged, ne vond meg kegyelmedet. Amikor felharsan a trombita, és a világ alapjai megrendülnek, az ég erősségei megsemmisülnek. Akkor majd emlékezzél meg rólam Istenem, mikor szolgád ítélőszéked elé áll. És hallgatja a vádló gondolatokat, akkor Jézusom, te légy egyedül közbenjáróm, és vigasztald meg lelkemet szavaiddal: Bizony, bizony mondom néktek: Az ég és föld tűzben pusztul el, de aki hisz, az örökre megmarad. Nem megy ítéletre, és nem ízleli meg a halált soha. Gyermekem, ragaszkodj hozzám! Segítek, és erős kézzel töröm szét a halál erőszakos bilincseit. Urunk, adj addig is bűnbánatot, türelmet és bocsánatot! Hitünkben adj erősödést, oszlasd el mind a csüggedést: Magad segíts kitartanunk, s te üdvözíts, ha meghalunk!

Nincsenek megjegyzések: