„Ó,
szentek Szentje, leborulva áldalak és imádlak Téged! Itt állok kereszted
alatt, és fölnézek Rád, véredtől áztatott testedre, lándzsával átdöfött
Szívedre. Fejedből patakokban folyik a vér, jobb szemed kiszúrva. Egy
torzó van itt, nem ember. Testedből húscafatok hiányoznak, a korbácsütés
nyomai, melyeket az emberi gonoszság által kitalált ólomgolyók
szaggattak ki. Kezedből, lábadból ömlik a vér. Melled zihál, ajkad
elkékült, már elfolyt véred nagy része. A szív még erőlködik, életért
kiált, de az oxigénhiány miatt fulladozol. Karjaid kitépve, csípőd
kifordítva. Az egész tested vonaglik. Rád nehezedett a világ bűnének
súlya, az isteni igazságosság kiengesztelése, amelyet ártatlanul értünk,
nyomorult bűnösökért, Magadra vettél.
Ó,
szentek Szentje! Hogyan háláljam meg, hogyan köszönjem meg ezt a
hatalmas nagy jót és önfeláldozást, amelyet értem hoztál?! Fogadd el
életemet! Odaállok kereszted alá. Az a vágyam, hogy engem is szegezz
Magad mellé a keresztre! Amíg még szenvedhetek ebben a siralomvölgyben,
porsátor testemben, teljes önmegtagadásban éljek! Téged imádjalak!
Irántad való szeretetből mindig zúgolódás nélkül hordozzam keresztemet!
Jézus!
Drága Üdvözítőm! Te meghaltál értem. Rettenetes kínok között adtad az
életedet értem. Kérlek, alakíts át engem a Te képmásodra! Mindenben
hasonlóvá akarok lenni Hozzád: az alázatban, az Atya iránti szeretetben
és engedelmességben! A másokért való önfeláldozásban, a tiszta, őszinte,
önzetlen szeretetben. A bátor szókimondásban, mert a bűnösöket
meginteni a lelki irgalmasság jócselekedete. Add, hogy radikálisan éljem
meg keresztény életemet! Harcoljak Érted: a sátánnal és csatlósaival,
és mindazokkal, akik a sátánt szolgálják. Elsősorban életpéldámmal,
életszentségemmel akarok kiválni. Nem baj, ha kigúnyolnak, leköpdösnek,
belém rúgnak. Nekem csak egy a fontos: hogy Hozzád tartozzak.
Jézus!
Te minden emberért meghaltál a kereszten. Belekiáltottad az éterbe:
„Szomjazom!” Az én lelkemre és minden lélekre szomjaztál, és szomjazol a
világ végezetéig. Add, hogy kielégítsem szomjadat, és egész életemben
imádkozzak a szegény bűnösökért, hogy ők is megtérjenek Hozzád, és így
értelmet nyerjen bennük kínszenvedésed és megváltásod. Egyetlen ember se
hiúsítsa meg magában neki juttatott kegyelmedet, hisz azt akartad, hogy
minden ember üdvözüljön.
Jézus,
én boldogságom! Köszönöm, hogy nem maradtál a keresztfán és a sírban,
hanem feltámadtál. Ma is itt vagy közöttünk. Itt laksz a szívemben. Élő
tabernákulumod lehetek, hordozhatlak téged, mint egykor Legszentebb
Édesanyád. Köszönöm, hogy táplálsz az Igével, a szeretettel, és az
Oltáriszentségben jelenlevő, feltámadott Szent Testeddel és Véreddel. Mi
ketten örökre egyesültünk a szent frigyben, attól a pillanattól, amikor
Te elfogadtál és meghívtál, és feladatot adtál nekem. Nincs más vágyam,
Uram, mint hogy amit rám bíztál, maradéktalanul beteljesítsem.
Elvégezzem mindazt, amit kértél tőlem.
Mi
örökre, elválaszthatatlanul egyek vagyunk, és egyek maradunk, mert Te és
én is így akarom. Vágyva-vágyom rá, Uram, hogy előttem is megnyíljék az
Ég, mint annyi szent előtt, és fölemelj Magadhoz! Meglássalak Téged
színről-színre, örökké hálát adjak Neked, magasztaljalak és dicsőítsem
Szent Nevedet! Ámen.”