2012. december 15., szombat

(89) – A nyomorult bűnösök imája

Drága Jézus, segíts nekem, szegény nyomorult bűnösnek, hogy bűnbánattal a lelkemben jöhessek Eléd.
Tisztíts meg a bűnöktől engem, melyek tönkretették az életemet.
Add meg nekem az új élet ajándékát, mely mentes a bűn bilincseitől, és azt a szabadságot, amit bűneim megvonnak tőlem.
Újíts meg engem Irgalmasságod világosságában.
Ölelj át engem a Szívedben.
Engedd, hogy érezzem Szeretetedet, hogy közelebb kerülhessek Hozzád, és hogy Irántad való szeretetem lángra gyúljon.
Könyörülj rajtam Jézus, és óvj meg engem a bűntől.
Tégy méltóvá engem arra, hogy beléphessek Új Paradicsomodba. Ámen.

2012. december 12., szerda

KERESZTÚT RÓZSAFÜZÉR

Bevezetésre: Hiszekegy…Miatyánk…3 Üdvözlégy
Tizedeknél:
1.) Miatyánk…
2.) … Állomás
3.) Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot
4.) Jézus, Mária, József szeretlek, mentsétek meg a lelkeket (10-szer)
5.) Dicsőség…
6.) Ó, Jézusom bocsásd meg bűneinket, ments meg minket a pokol tüzétől, és vidd a Mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik legjobban rászorulnak irgalmadra.
7.) Áldottak legyenek Jézus szent Sebei, melyek megmentettek minket a bűnnek büntetésétől. Áldott legyen értékes szent Vére, mely eltörli adósságainkat.

Ó, ISTENEM,
Szeretlek téged forrón, mélyen,
Nem mert a kárhozatos szörnyű éjjen
Örök tűzbe vetsz, ha elhagylak;
Vagy mert egednek ékességét,
szent örömben úszó angyali zenéjét
ígéred nékem szárnyaid alatt.
Hanem mert a kereszten karjaid kitártad,
Emberi szívemet Szívedre vártad,
Rútul kiszögezve, jaj, felém hajoltál,
vérfutotta arcod forró, tüzes oltár!
Bűnömért viselt el szörnyű ékességet.
Meg nem állottál a gyötrelmek mesgyéjén:
Átmentél az éjjek szörnyűséges éjjén,
Gyalázat, szitok,
Lélekhóhérok és gyötrelemkárpitok födték,
Kísérték, jaj, az utolsó szóig!
Rettentő mértékkel méred szeretésed!
Ó hadd legyek, én legyek könnyező vetésed,
Ó hadd legyek, én legyek a te aratásod,
Míg gyötrelmeiddel lelkem földjét ásod.
Szeretlek, szeretlek, nem mert megmentettél,
Hanem mert a vérig, halálig szerettél.
S amint te szerettél szeretlek most téged,
Életem és lelkem elkínálom néked.  Szeretlek, szeretlek, te vagy Királyom,
Istenem, Mindenem, örök Mennyországom.
/Prohászka Ottokár/