2011. február 3., csütörtök

Uram, segíts kishitűségemen!
Nem, nem vagyok én igazán hitetlen,
akarok hinni,
mindent igaznak tartok, amit mondasz,
amit kinyilatkoztattál üdvösségünkre.

De valahogy nem járja át egészen
teljes életemet, minden percemet
az a biztos hit, az a meggyőződés,
hogy egyedül te vagy életünk ereje,
egyedül te vagy a megoldás
minden kérdésben,
minden nehézségben,
s hogy te vagy minden szép és igaz dolog Ura,
te vagy minden jó eredmény hőse,
mert nélküled semmit sem tudnánk elérni, megalkotni, felépíteni!

Istenem, állj mellettem, biztass és erősíts
a cselekvő hit kegyelmével!


Urunk, Jézus Krisztus,
te Isten országát hoztad el közénk,
és meghívtál mindnyájunkat országodba.
Azt mondtad: Isten országa bennetek van.
Add, hogy egyre jobban megértsük:
mi vagyunk az Isten országa!
Életünk terved megvalósítása legyen:
a megváltás és Isten fiai szabadságának
bizonysága a hétköznapokban.
Kérünk tőled a mai napon is
jó gondolatokat és indításokat,
reményt és akarást,
hogy egyre szebb és nagyszerűbb legyen
Isten országa szívünkben.


Urunk, Jézus Krisztus, várjuk eljöveteled, várjuk a békét,
mert annyi békétlenség van kívül a világban és bent a szívünkben !

Várjuk eljöveteled, mert az igazságra éhezünk,
és annyi igazságtalanság sújtja a népeket és az embereket!

Várjuk eljöveteled, mert szomjazzuk a szabadságot,
és mindnyájan a bajok és bunök bilincseiben kínlódunk.

Add vissza reménységünket, amit elvesztettünk.
Add meg újra a szeretetet azoknak, akik hideg idegenséggel viselkednek egymással szemben.
Nyisd meg szívünket, hogy felragyogó örömödet megtapasztalhassuk életünkben.
Kérünk, hallgass meg minket, Urunk!


Világosság, Atyáddal egy, - Te fénynek fénye, napvilág:
Az éjt megtöri énekünk. - Jelenj meg köztünk, sürgetünk.

Lélekről űzd el a ködöt, - Fussanak mind az ördögök.
Az álmosságot verjed el, - Meg ne üljön a lomhaság.

Így irgalmazz Krisztus nekünk, - Hisz mindnyájan benned hiszünk,
Hogy üdvösségünkké legyen, - Mit zeng hajnali énekünk.
(Szent Ambrus: Consors paterni luminis)
Mária, Krisztus Urunk és egyházunk anyja,
Rád gondolunk, ha küldetésbe készülünk:
az örömhír terjesztésére,
amit feladatul kaptunk.
Hálaadásod csodálatos;
a legszebb imádság hálaéneked,
amit Erzsébetet látogatva énekeltél.
A Keresztelő édesanyja ezzel válaszolt:
"Áldott vagy te az asszonyok között!"
Boldogságodban nem feledkeztél el
a körülötted élőkről, imáidban
megemlékeztél az egész emberiségről.
mindenkiért imádkoztál!
A kicsinyek mellé álltál,
ahogy később Fiad tette.
Mi az Benned, szavaidban,
hangodban, amit senki sem mer
bizalmatlan szemekkel méregetni,
senki sem mer felforgatónak bélyegezni?
A Magnificatban Istenedet magasztalod.
"Hatalmasokat elűzött trónjukról
kicsinyeket pedig felmagasztalt,
az éhezőket minden jóval betölti,
a gazdagokat elbocsátja üres kézzel."
Add nekünk hangodat, énekelj velünk!
Kérd fiadat, hogy beteljesíthessük
az Atya ránk vonatkozó tervét!
(Helder Camara)


Mennyei Atyám!
Hálát adok neked az egészséges pihenésért, amellyel megajándékoztál. Újra ébredt lelkem legyen egészen a tiéd!
Ezen a napon úgy akarok járni-kelni, mint te: mindenütt jót akarok cselekedni.
Minden embert, aki csak találkozik velem, úgy fogadok, mint akit te küldtél hozzám.
Ő a testvért lássa bennem, az én szavaimból és tetteimből pedig a krisztusi szeretet sugározzék reá.
Senki se távozzék tőlem anélkül, hogy legalább egy jó szót ne kapott volna.
Add, hogy magamat elfelejtsem, és bele tudjam élni magam mások helyzetébe.
Add, hogy sohase veszítsem el önuralmamat, és ne legyek barátságtalan vagy sértő.
Add meg, hogy mindig megnyerő modorú legyek, és éljen bennem szikrányi humor, hiszen erre olyan nagy szükség van a szomorú világban.
Végül add meg, hogy mindenkit legalább parányit vezessek közelebb Szent Fiadhoz a Szűzanya által. Ámen.
(XXIII. János pápa)


Mindenható örök Isten! Íme a te Szent Fiadnak, a mi Urunk Jézus Krisztusnak áldott Szentségéhez járulok: mint beteg az élet orvosához, mint tisztátalan a tisztaság forrásához, mint vak az örök fényesség világához, mint szegény koldus a menny és föld Urához. Kérem azért végtelen irgalmadat, gyógyítsd meg betegségemet, mosd le minden tisztátalanságomat, takard be mezítelenségemet, hogy téged, az angyalok kenyerét, a királyok Királyát, az urak Urát oly hódolattal és alázattal, oly töredelmes és ájtatos szívvel, oly hívő és tiszta szívvel vegyelek, mint az lelkem üdvének a leghasznosabb.


Mindenható Teremtőm, Uram és Istenem, te azt parancsolod, hogy teljes
szívemből, teljes lelkemből, teljes elmémből és minden eromből szeresselek.
Ó mily boldoggá tesz engem e parancs! Mert hogy én, méltatlan teremtményed
szerethetlek, ez a legnagyobb kegyelem.


Ne engedd, Uram, hogy úgy vágjak neki ennek a hétnek, mint valami mindig
egyforma, vágyakat, lendületet hervasztó pusztaságnak! Új ösvényt vághatna
Feléd repeső szívem. Ha tartóssá válnék bennem a vágyakozó szeretet, akkor
életem nem lenne sivár pusztaság. Akkor az út Hozzád vezet, s ezen az úton
Te is jössz felém.


Ó jöjj, ó jöjj el, Bölcsesség,
ó Egyszülött, kit ád az ég,
te gyöngédség és őserő:
amit tudnunk kell, tárd elő!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

Ó jöjj, ó jöjj el, Adonáj,
ki cserjelángból szólalál,
majd kobe vésted tíz szavad,
jöjj tárt karokkal jómagad!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

Ó jöjj el Jessze vesszeje,
rab nemzeteknek fényjele;
ha szólsz, elnémul földi nagy,
jöjj, szabadítónk csak te vagy!.
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

Ó Dávid kulcsa, nyitni kész,
ha ajtót nyitsz, nem zárja kéz,
halál árnyéka vesz körül,
mirajtunk immár könyörülj!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

Ó jöjj, ó jöjj el, napkelet,
mert éjben járunk nélküled;
jöjj, igaz Napunk, halld imánk
és fényességed áraszd ránk!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

Te Úr vagy minden nép fölött,
és Szegletkő, mely összeköt,
sárból formáltad hívedet,
most jöjj, fejezd be muvedet!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!

Ó jöjj, ó jöjj, Emmánuel,
csak téged áhít Izrael,
és hozzád sóhajt untalan,
mert Isten híján hontalan!
Eljő, eljő Emmánuel,
Hogy üdvözüljön Izrael!


Örök Asszony, te Anya és Szűz, te testben és lélekben Megváltónknak és
Istenünknek Anyja vagy, tehát Egyháza minden tagjának anyja, igazi anyja vagy.
Szereteteddel közreműködtél az Egyház híveinek érdekében.
Egyetlen vagy az asszonyok között, aki anya és szűz vagy: Krisztus Anyja és Krisztus Szűze.
A föld szépsége és ragyogása vagy te, Szent Szűz, a szent Egyház példaképe!
Istenanya, általad, egy asszony által van az élet és a halál megszentelve!
(Szent Ágoston)


Sion népe, íme jön az Úr, hogy üdvözítse a nemzeteket. Szava fönségesen fog hangzani, úgy hogy hallatára szívetek örömmel telik meg. Izrael pásztora, ki Józsefet, mint juhodat vezeted, könyörülj rajtunk. Rázd fel Uram, szíveinket a tétlenségből, hogy elkészítsük egyszülötted számára az utakat, és eljövetelekor elnyerjük azt a kegyelmet, hogy neked megtisztult szívvel szolgálhassunk.


Szűz Mária, te vagy az én királynom! Testemet és lelkemet ma, mindennap és halálom óráján, a te oltalmadba, különös gondviselésedbe, anyai szívedbe ajánlom! Neked ajánlom minden reményemet, minden örömömet, minden gondolatomat és esendőségemet, életemet és halálomat. Közbenjárásod és érdemeid által eszközöld ki nekem a kegyelmet, hogy minden gondolatomban, szavamban és tettemben a te isteni Fiadnak szent akaratát teljesítsem.
(Gonzága Szent Alajos)


Tudom, hogy forrás fakad titkosan - bár éjszaka van.
Ez örök forrás rejtőzik szemünktől, barlangnak sűrű mélységében tör föl - bár éjszaka van.
Nem tudni hol, mert eredete nincsen, ám ami van, ered belőle minden - bár éjszaka van.
És szépségéhez nincs hasonló semmi, az ég és föld szokott belőle inni - bár éjszaka van.
Tudom, hogy nincsen medre, hol szaladna, és nem tud senki átlábalni rajta - bár éjszaka van.
Hogy tisztaságát semmi nem zavarja, hogy minden fény a fényét tőle kapja - bár éjszaka van.
Tudom, belőle óriás erek folynak, eget és poklot, embert záporoznak - bár éjszaka van.
Tudom, az ér, mi sodrából kiválik, mindenható, akárcsak ő, e másik - bár éjszaka van.
Mi kettőjükből tör egyetlenegybe, nincsen ki nála fontosabb lehetne, - bár éjszaka van.
Az örök forrás titkos útját járva, élő kenyérben életünk kínálja - bár éjszaka van.
Ím e sötétben látja a teremtmény, hogy oltsa szomját, vizét fölkeresvén - bár éjszaka van.
Azt az eleven forrást, mire vágyom, az Élet kenyerében megtalálom - bár éjszaka van.


Uram, kegyességedhez fordulunk, hogy e kegyelemeszköz tisztítson meg minket minden bűntől és készítsen elő a közelgő ünnepre. Mondjátok a csüggedőknek: vigasztalódjatok és ne féljetek, mert lám Istenünk jön, hogy megmentsen bennünket.


Uram, rád bízom magam,
és arra kérlek,
vess véget nyugtalanságomnak!
Rád bízom akaratomat.
Rád bízom gondolataimat.
Rád bízom terveimet.
A gondjaimat és az embereket
mind rád bízom, Uram!

Ha félek az ellenség túlerejétől,
rád bízom magam.
Ha rettegek saját árulásaim miatt,
rád bízom magam.
Megoldatlan kérdéseimet,
fáradozásaimat önmagamért,
kínlódó reménységemet
rád bízom, Uram!
Feladom a harcot a zárt ajtók ellen,
és várok terád.
Csak te tudod kinyitni azokat.
(Jörg Zink)
Csodálatosak, Jézus, a te irgalmasságod útjai, melyeken kegyelmesen szíveinkhez jutni, azokat magadhoz fűzni és szereteted adományaival gazdagítani s üdvözíteni akarod. Mennyei Atyád trónja előtt te vagy a mi leghatalmasabb közbenjárónk.


Csodás Urunk, ki megmentetted népedet
a tenger lágy hullámait oszlatva szét,
önként születve Szűztől, járható utat
készítettél a mennybe nékünk. Áldva légy,
ki egy vagy az Atyával s emberekkel is!

Megszentelt szűzi méh hordozta az Igét,
ennek jelképe volt az el nem hamvadó
csipkebokor. Közénk jött, ember lett az Úr,
az ujjongásnak méhét megnyitotta már,
s beteljesült, mit esdekeltek őskorok.

Fénylő csillag hirdette a bölcseknek őt,
a szent Igét, ki eljött emberek közé,
hogy értünk szenvedjen s bűnünket elvegye.
Szegény barlangban, pólyák közt feküdt,
s örülni látták őt, ki Isten s ember is!

(Damaszkuszi Szent János: Karácsonyi himnusz)


Előttem az élet - minden titkával és útvesztőjével. Vidáman indulok, fiatalos lelkesedéssel.
Krisztusom! Segíts megtalálni a helyes utat, s légy ezen az úton mindvégig útitársam, kalauzom, barátom!
Példákkal lelkesíts, szavaiddal igazíts, isteni mindenhatóságoddal erősíts!
Ragyogja be életutamat a te sugárzó melegséged és megszentelő világosságod!
Légy velem, vezess, hogy soha el ne tévedjek, el ne essem, hanem szívvel-lélekkel csak neked szolgáljak!


Harmatozzatok, óh egek onnan felül és a felhők közül szálljon le hozzánk a Megváltó. Így sóhajtoztak hozzád mennyei Atyánk a szent próféták a Messiás után, akit már első szüleinknek vigasztalására megígértél. S amint egykor Keresztelő Szent János figyelmeztette az embereket, hogy készítsék az Úr útját s egyengessétek ösvényeit, éppen úgy én is elő akarom készíteni szívemet Jézus születésének ünnepére. Alázatos és tiszta szívvel akarom imádni én is a jászolban fekvő Megváltót. Azért édes üdvözítő Jézusom, oly epedő szívvel várlak, mint ahogy vártak egykor a próféták. Siess szívembe szereteted kegyelmével. Te vagy a világnak megígért váltsága, imádva ismerem el isteni erődet s könyörögve sóhajtok hozzád. Áraszd reám kegyelmedet, oszlasd el elmém vakságát; segíts, hogy kegyelmed által segítve biztosan járjak a te utadon. Tisztítsd meg szívemet a bűntől, hogy méltó szállást találj szívemben, s kedves vendégként maradj velem mindörökké.


Hiszek benned Uram! De erősítsd hitemet,
Bízom benned, de erősítsd reményemet.
Szeretlek téged, de adj nekem izzóbb szeretetet.
Neked szentelem gondolataimat, hogy reád gondoljak;
Szavaimat, hogy rólad beszéljek,
Tetteimet, hogy azokat teszerinted végezzem,
Szenvedéseimet, hogy azokat az irántad való szeretetből viseljem,
Én azt akarom, amit te akarsz,
Azért, mert te akarod.
Úgy, ahogy te akarod. Addig, amíg te akarod!
(XI. Kelemen pápa)


Imádlak Atyisten, aki engem teremtettél.
Imádlak Fiúisten, aki megváltottál.
Imádlak Szentlélek Isten, aki megszenteltél és megszentelsz.
Úgy legyen, ahogy te akarod. Teljesen Gondviselésedre hagyatkozom.
Tégy velem akaratod szerint!
(Xavéri Szent Ferenc)


Immakuláta,
Egünk ragyogó hajnalcsillaga!
Jöttödre tűnt el
Szegény lelkünkről az örök éjszaka.
Fényedtől hullt le
Beteg szemünknek bús, öröklött fátyla,
Tévedő lábunknak
Lettél égi bérce, fölvezető fáklya.
földi reménynek
Te vagy az első, szent teljesülése.
Az adventi földnek
Gyászán fölcsillanó, első drága éke.
A Te fényed vakít,
Talán azért könnyes szemünk mosolygása
Hogyha Rád tekintünk
Égi fényben úszó, szép Immakuláta!
(Hevesi M. Angelika: Immakuláta, részlet)


Isten, ki az időnek határát kimérted
Örök bölcsességeddel sorsunkat intézed,
Elődbe most ez évnek estéjén imádva
Jő néped és egy szívvel s lélekkel kiáltja: Hála tenéked!

Mindenlátó, te láttad minden lépteinket,
Erős jobbod megorzött a veszélytől minket.
Az élet, az egészség s malasztodnak árja,
Mind jóságos hatalmad kegyes adománya. Hála tenéked.


Istenünk, Atyánk,
hálát adunk neked
lelkünkben élő hangodért,
amely figyelmeztet
és ösztönöz a jóra.

Hálát adunk szavadért,
amellyel, bár az emberek ajkán hangzik el,
te beszélsz hozzánk
és nevelsz minket közösségedben,
az Egyházban.

Hálát adunk Igédért,
Jézus Krisztusért,
hogy elküldted hozzánk őt,
aki barátunk, testvérünk és Urunk
és ma is köztünk él.

Add, hogy mindennap rád figyeljünk,
meghallgassunk téged
és igéid szerint éljünk.


Követünk Téged, Úr Jézus,
és hogy követhessünk, ragadj meg bennünket,
mert tenélküled senki sem képes felemelkedni.
Hiszen te vagy az út, az igazság, az élet, a képesség, a hit, a jutalom.
Végy fel bennünket, mint út, erősíts, mint igazság, éltess, mint élet!
(Szent Ambrus)


Közel van az Úr mindenkihez, aki hozzá fordul. Közel van ahhoz, aki bizalommal hívja őt segítségül. Hirdesse a nyelvem Isten dicsőségét, szent nevét dicsérettel említse minden ajak. Alleluja, alleluja, jöjj Uram és ne késsél! Oldd le népedről a bilincseket melybe a bűn verte. Alleluja.


Krisztus lelke, kifogyhatatlan gazdagságod által szentelj meg engem!
Krisztus teste, önfeláldozó szenvedésed által üdvözíts engem!
Krisztus vére, szívednek rám áradó melege által ihless meg engem!
Krisztus kínszenvedése, azzal az erővel, amellyel kínjaidat elviselted,
erősíts meg engem!
Óh, édes Jézus, mert te oly végtelenül jó vagy, hallgass meg engem!
Sebeid mélyén, mert az biztos menedék nekem, rejts el engem!
Gonosz ellenségtől - mert másképpen legyőznek - oltalmazz meg engem!
Halálom óráján, amikor szívem remeg a félelemtől, szólíts magadhoz engem!
S mert kezdettől fogva szerettél, vonzz magadhoz engem, hogy szentjeiddel
dicsérjelek téged, Uramat, Istenemet, mindörökké. Ámen.