Áldjátok Istent birodalmában, dicsérjétek fenségét, magasztaljátok dicső voltát! Méltóképpen dicsőítsétek, amikor egyesült karokkal nagyságát zengitek! És a mi Urunk Jézus "felemelte a kezét, és megáldotta őket. És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe". (Lk 24, 50b-51) Ó, Jézusom, ily közeli már eltávozásod? Eljött már az óra, mikor tőled el kell válnunk? Nézd forró könnyeinket, amint sápadt arcunkon peregnek. Lásd, mennyire vágyódunk utánad. Nem segít rajtunk a vigasztaló szó sem. Ne hagyj még el minket! "Szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől. Felemeltetett a mennybe és az Isten jobbjára ült." (ApCsel 1,9; Mk 16,19) Ó, mikor jön el? Mikor lesz itt a várva várt idő, amikor megláthatom őt dicsőségében? Ó, nap, mikor virradsz már fel? Hogy köszönthessük a Megváltót, hogy csókkal üdvözölhessük a Megváltót. Bárcsak itt lenne már!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése