2010. december 20., hétfő

Bach: 38. kantáta, 1-3., 4-6. tétel

Mélységes mélyből kiáltunk hozzád, irgalmas Isten. Ó hallgass meg, kérünk, ne hagyj elveszni bűneinkben! Ha te mindazt számba veszed, amit vétettünk ellened, ki állhat meg előtted? A szenvedések között is hallom már a vigaszt, Jézusom szavát. Ezért te, szorongó lélek, bízzad magad Isten jóságára. Igéje szilárdan megáll, vigasztalása tiéd marad örökre. Olyan gyenge a hitem, és bizalmam ingadozó alapokon áll. Szívemet gyakran kétségbe ejtik új meg új jelek. Hogyan? Nem ismered a segítődet? Egyetlen vigasztaló szavára eljön majd a szabadulás órája, bár talán már nem is várod azt. Bízzad életed a Mindenható kezére, és reménykedj az ő igazságában. Bármily sok is a mi bűnünk, még több az Úr kegyelme; Kész ő mindig, hogy a bűnöst karjával fölemelje. Ő Izráel hű pásztora, a nyáj az ő tulajdona, ő a mi szabadítónk.

Nincsenek megjegyzések: