Hol van bennünk az Isten képe, melyre teremtettünk, mikor az emberi akarat a Teremtő felé fordul? Hol van Igéjének ereje, amikor a javulás szándéka kiszorul a szívből? Bár a mennyei Fenség gyengéden próbál megszelídíteni bennünket, hátha így tévelygő lelkünk engedelmeskedik; De az mégis konokul követi vágyait, így az öntelt szív rabja lesz. Jaj annak a léleknek, mely a bűnt már nem ismeri fel, és konokul rohan a magára vont büntetés felé, eltaszítva magától Isten kegyelmét. Késlekedni veszedelmes; ki akarsz futni az időből? Isten, aki egy ideig kegyelmes, könnyen ítélőszéke elé idéz téged. Hol marad hát a bűnbánat? Csak egy pillanat, és szétválik az ideig- és az örökkévaló, a test és a lélek; térj vissza, elvakult értelem, nehogy az az óra felkészületlenül találjon! Segíts, Uram Jézus, segíts nekem, hogy én még ma eljussak tehozzád, és rögvest bűnbánatot tartsak, mielőtt a halál váratlanul eljönne, hadd legyek készen ma és mindenkor a hazatérésre.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése