2010. december 20., hétfő

Bach: 140. kantáta, 2., 5. tétel

Ő jön, a Vőlegény! Sion leányai, jöjjetek, a magasságból otthonotokba siet. Jön a Vőlegény, "ahogy egy őz, vagy egy fiatal szarvas igyekszik a dombokon át" (Énekek éneke 2,8-9). A menyegzői vacsorát hozza nektek. Ébredjetek, keljetek fel! Nézzétek, ott közeleg! Jöjj be hozzám, választott menyasszonyom! Öröktől fogva kiválasztottalak! "Mint pecsétet, úgy teszlek a szívemre, mint pecsétet, úgy teszlek a karomra" (Énekek éneke 8,6), és szomorú szemedet felvidítom. Felejtsd el, ó lélek a félelmet, a fájdalmat, amiket el kellett szenvedned. "Bal karom a fejed alatt, jobbommal átölellek téged" (Énekek éneke 8,3).

Nincsenek megjegyzések: