Kilencedik nap

Szeretet

A szeretet a bizalom kivirágzása. A virág kelyhe, az a szeretet. A szára, amelyből kibontakozik, az a bizalom. S miből táplálkozik ez a szár? Miből táplálja a szirmokat, az egész pompás virágkelyhet? Honnét szívja, szállítja az életnedveket? Mi a talaja?
Az alázatosság és egyszerűség!
Gondoljunk egy csupa lomb gyönyörű fára vagy a mezőn lángoló pipacsra!
Mindenki tud szeretni. Szíve mindenkinek van. És nincs is másra szükség, csak a szeretetre. De ha nincs bizalom, hogyan legyen szeretet?! Ha száron törik a pipacs?! Ha elvész a bizalom? - Elhervad a virág, kialszik a szeretet.
Milyen legyen ez a szeretet?
Sokféle szeretetet szoktak felsorolni. Van munkálkodó, van áldozatos, nagylelkű, önzetlen, gyengéd, kizárólagos szeretet. Tökéletesen így van. De talán sok ezt egyszerre megjegyezni, jótanuló fej kell hozzá s külön buzgóság; aztán az a veszély fenyegeti az embert, hogy sorra elfelejti őket, beleun a gyakorlásukba.
Kis Teréz nem így beszélt róla. Az ő szeretetéről ugyan mindezt el lehet mondani, mindegyik tulajdonság benne van az ő szeretetében, s ha még lenne száz kitűnő tulajdonság, az is bennfoglaltatnék, mégis - nem egyszerű ez a megállapítás.
Milyen a kis lelkek szeretete? Milyen Kis Terézé?
Tiszta! - Mentes minden koromtól; nincs benne érzékiség. Mennyei szeretet a földön, tiszta szeretet a testben.
Tiszta! - azaz nincs benne önzés; nem gondol magára, hanem egész szívével csak Kedvesére.
Tiszta! - azaz átlátszó, mint az énje, mint a hegyi patak tiszta vize; mint a kristály.
Egészen olyan, mint a szeretet Szent Pálnál (1Kor 13), ahogy felsorolja az annak tulajdonságait: “türelmes, jóságos stb..., mindent eltűr, mindent elhisz, minden remél, minden elvisel” - tökéletesen ilyen. Csakhogy mindezt nem kell megtanulni: természetes, magától értetődő, hogy a tiszta szeretet ilyen Nem is lehet más! Legföljebb lelkiismeret-vizsgálatot tarthatunk s gyakori ellenőrző magunkba szállást, hogy csakugyan ilyen-e a mi szeretetünk!
Szóval egyszerű a szeretet is, mert tiszta. Nem is kell sokat tűnődnünk rajta, csak - szeretnünk kell!
Ha még nem tiszta ez a szeretet, majd az lesz: bízzunk! Szeressünk még jobban, majd megtisztul! Emlékezzünk Keresztes Szent János pompás hasonlatára! A fahasáb nedvesen, piszkosan belekerül a tűzbe. Először mennyit kínlódik, sustorog, izzadja a sok nedvet, füstölög, aztán végre kiszárad s akkor lángba kap, de még megkülönböztethető a tűztől, amíg egyszer csak egy-láng lesz a tűzzel magával: - megtisztult. Az élő szeretetláng - tiszta láng, tiszta szeretet. A Szentlélek lángja az!
Egy-szeretet, egy-láng az egész Kis Teréz. Mint a lángoló pipacs a mezőn. Mindig ég, színe mindig égő piros. Nem lehet, hogy ma lángol, holnap nem; ma szürke, holnap halovány, s csak aztán piros! Mindig piros! Nem a hangulatok szerint szeret. Akkor is szeret, amikor nincs hozzá hangulata, s talán akkor még jobban szeret. Mert akar szeretni! S ha még oly rossz kedve volna is, s ködös a lelke - elfogadja azt is szeretetből. Szárazság gyötri? Majd megveszi a hideg a lelkét? Annál jobb! Még inkább megmutathatja hűségét.
Az ő szerelme nem gyertyaláng, amelyet egy kis huzat kiolt. Nem a szentjánosbogárka fénye, amely meg-megvillan, aztán eltűnik. Nem is pásztortűz, amely csak éjszaka ég, nappal nincs. Az ő szeretete a tiszta szív lángja, amely mindig ég, soha ki nem alszik. Mindig van fénye és melege.
Ez a szeretet - ez az ő élete. Addig él, amíg szeret. Sőt a halála is szeretet, mert abba hal bele - a szeretetbe!
Lelke túlárad a szeretettől, azért minden egyes tette magán viseli annak bélyegét.
Mindent szeretetből!
Csak a szeretetnek van értéke, csak az számít. Arany az, csengő arany: az egyetlen belépti díj a mennyországba. Más jegy nincs oda. A mulandót is örökkévalóvá teszi.
Ha fölemelsz egy szalmaszálat - szeretetből, nagyobb dolgot cselekedtél, mintha kórházat építenél vagyonodból, de - hiúságból.
Mosogatsz, takarítasz vagy írsz, zsolozsmát mondasz, tanítasz vagy eszel, beteget ápolsz, szenvedsz, gyötrődsz testileg-lelkileg, húzod a mindennapi, nehéz földi élet igáját, avagy játszol szórakozol, talán a szegénynek adsz alamizsnát és segítesz a gyámoltalanon: bármily, de bármily apróságot teszel vagy mondasz, ha mindezt és mindegyiket külön-külön - szeretetből a jó Isten iránt, azért, hogy teljesítsd híven a két legfőbb parancsot: szeresd Istent és embertársadat - akkor mindennek örök értéke van, örök jutalma is; a mennyország, maga az Isten!
De “ha nincs szeretetem, semmi vagyok”. Olvasd el újra meg újra Szent Pál aranyfejezetét a szeretetről! (1Kor 13)
Kis Teréz így imádkozott: “Azt akarom, hogy egyedül Jézus uralkodjék tehetségeimen, hogy ne végezzek, ne végezhessek emberei cselekedeteket, hanem tisztán istenieket, amelyeknek indítója, mozgató szelleme a Szentlélek, a Szeretet Lelke.”
Nos, ki értette meg jobban Szent Pált, az Evangéliumot, Jézust?! Ez a kis egyszerű kármelita apáca-e, vagy “az okosak és bölcsek, akik elől elrejtetted mindezeket, Mennyei Atya, Égnek Földnek Ura!”...
Ó, ő nem bánta meg, hogy csak ezt az egyetlen tudományt tanulta egész életén keresztül: a keresztre feszített Krisztus szeretetének tudományát, mint Szent Pál, Szent Bernát és mind valamennyien a szentek, hogy fölajánlotta magát Jézus irgalmas szeretetének égő áldozatául, hogy kiszolgáltatta magát teljesen, minden fönntartás nélkül a szeretetnek!
“Ó, azóta át- meg áthatott, át- meg áttüzesített ez a szeretet; ó, azóta a szeretet az én életem, amely percről percre megújít s irgalmában megtisztít a bűnnek még a leghalványabb árnyékától is. Nem, én nem félek a tisztítótűztől; tudom, hogy még csak azt sem érdemlem meg, hogy a szentekkel az engesztelés helyére kerüljek, de azt is tudom, hogy a szeretet tüze jobban megtisztít a salaktól és jobban átistenít, mint a szenvedésé!”
Ó, mily édes, mily gyönyörűséges a szeretetnek ez az útja! Íme, hová vitte, hová emelte, hová röpítette ezt az egyszerű kis lelket a határtalan bizalom! - Az örök Szeretet Szívének lángtengerébe!...
Volna-e kedvünk nekünk is ezt az utat járni? - Kedvünk?!... De hiszen Isten akaratáról van szó! Isten küldte Terézt, hogy megtanítson - szeretni úgy, ahogy ő szeretett.
Kedvünk?!... Nem! Kemény elhatározásunk: úgy akarjuk szeretni Istent, ahogy ő szerette. Lelkiismeretünk már rég megmozdult, bizalmunk föltámadt és kiteljesedett, fölgyújtotta bennünk a szeretet tüzét, hogy az soha többé le ne lohadjon, soha többé ki ne aludjék! - Csoda lesz? Igen! - A bizalom csodákat művel!...
* * *
Bizalomnak nagy Szentje, Kis Szent Teréz! Imádkozzál, hogy ez a csoda rajtunk is végbemenjen, és hogy mindnyájan, mi kis lelkek, Isten szent akaratára a te tanítványaid, a kis úton követőid - mi is a bizalom szentjei lehessünk. Ámen.