Jöjj el, Szentlélek! Jöjj el, imádság Lelke! - A mai elmélkedéshez kezembe vehetek egy kisebb edényt vagy kedvenc poharamat... Kezemmel is formálhatok egy hasonlót, így maradok az elmélkedésem végéig... Amint szemlélem, felindítom a magamban az Istennel való érintkezés utáni vágyamat... nyitott tenyérrel, kezekkel. Hívom a Lelket, hogy töltsön be.
"Kérni fogom az Atyát és másik Pártfogót ad majd nektek, hogy veletek legyen mindörökké" (Jn 14, 16). A Szentlélek az a Valaki, aki személyes erőt ad az embernek ahhoz, hogy rendületlenül helyt álljon a bajban, a terhek alatt. A Szentlélek, mondaná Keresztes Szent János, felemeli a lelkedet Isten örök ünnepébe. Igaz, most még ebben a testben vagyunk és Istentől távol vándorlunk. De ha vágyakozással vándorlunk, imádsággal az ajkunkon, meghalljuk az éneket, amely Isten házára emlékeztet bennünket.
Megkérdezhetném, hogy imádkozol-e egyáltalán? De mielőtt ezt kérdezném, biztos, hogy megelőzött a Lélek és már meg is kérdezte tőled.
Jöjj el Szentlélek és imádkozz bennem! Mi segít engem jobban: a szóbeli ima? A kötött ima? Az egyéni, spontán beszélgetés Istennel vagy a közösségben végzett ima? Szívből imádkozom-e, vagy csak letudom az imaadagokat?
Gyökössy Endre: "Amikor imádkozom, úgy érzem magam, ahogy egy óra érezheti magát, ha érezni tudna: életem rugói a Lélek mozgására fel vannak húzva, testi-lelki erőim lüktetnek, új erőre kapok, járok és mutatok".
Kérjük az imabeszélgetésben az Urat, hogy küldje el -egészen személyesen, nekünk- a Szentlelket... Jöjj el szívembe, testembe-lelkembe Lélek... járj át... éltess... lélegezz bennem... imádkozz bennem.
Jó testvérek,
íme közös készületünk mai elmélkedése.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése