2009. március 12., csütörtök

5. nap - A Szentlélek finom érzékenysége

Jöjj el, Szentlélek! Jöjj el érző Lélek! - Keressünk egy kisebb követ... vegyük a kezünkbe és szemléljük... milyen formája... színe... hőmérséklete... majd rövid időre zárjuk össze tenyerünket, anélkül hogy szorítanánk. Az ima idejére maradhatunk végig zárt tenyérrel, a kaviccsal a kezünkben.

"Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek; elveszem testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet adom majd belétek, és gondoskodom róla, hogy parancsaim szerint járjatok, törvényeimet megtartsátok és meg is cselekedjétek" (Ez 36,26-27). A Lélek úgy vesz körül minket, mint a levegő, amit belélegzünk, vagy ahogy tengerben a víz a halakat. Itt van, körülölel, átkarol... Isten szeretetét hozza közelembe. "Veled vagyok... melletted állok... hátulról támasztalak... előtted haladok... mindennap, a világ végéig".

A betlehemi csoda közénk hozta Istent, de a pünkösd most a szívedbe hozhatja. Isten Országa Jézus tanítása szerint "bennünk van". Figyelmességedre, érzékeny lelkedre van szüksége ahhoz, hogy szívedbe lépjen. Igen, jöjj, költözz hozzám, élj bennem, Szentlélek!

Figyelek az Úrra? Érzékeny vagyok indításaira, sugallataira? Elég alázatos vagyok, a csend barátja? Hogy vagyok az előzékenységgel? Bűnbánat, elfordulás a bűnöktől... fokozatos odafordulás a Szentlélekhez - ez jelenik meg cselekedeteimben?

Az imabeszélgetésben kérem az Urat, hogy szívemet fordítsa magához. - Jöjj Szentlélek, fordítsd szívemet a Szeretet forrása felé.



Testvérek, a mai estén is elmélkedjünk, imádkozzunk együtt!

Nincsenek megjegyzések: