(HH106:3)
Boldog az, ki hitben harcol és a harc terén megáll.
És ki nem hiába harcol, bűnnel alkuba nem áll!
(HH142:1)
Ha Ő az én barátom, ha Istenem szeret,
Mit árthat e világon a bosszú s gyűlölet?
(HH359:3)
Nem hal meg az, ki hisz az Úrban, csupán életre szenderül!
Az élet im a siron túl van, ott a csillagokon felül.
E föld nekünk csak vándorút, aki hisz, az a mennybe jut!
(HH437:2)
Rövid e testben az életed, ép ezért ne legyen hasztalan,
Ha igaz útra lépsz, akkoron szivednek csakis egy célja van.
(HH467:3,4)
Im sirva kérünk téged, most, most keressed üdvödet!
Mi lesz veled, ha jő az éj? Ha rád borul a nagy veszély?
Itt vár a menny, ott a pokol, ha meg nem térsz, elkárhozol!
E szó kemény, de igaz, nem ember, az Úr mondja azt.
(HH535:1)
Egy forrás van, mely bűntől megtisztit, hely, hol sötétben napfény világit.
Lehull a terhed, látást nyer a vak, mert a golgotai vér csodás erősséget ad!
(HH543:3)
Bölcs teveit megérleli, rügyet fakaszt az ág. S bár mit sem igér bimbaja, pompás lesz a virág.
Ki kétkedőn boncolja Őt, annak választ nem ád, de a hivő előtt az Úr megfejti önmagát.
(HH553:1)
Meddig kináltatod magad? Adj már kezet, ha nyújt Urad!
Szentlélek hiv, Megváltód vár, mikor fogod követni már?
(HH585:1)
Lábaidhoz hullok tört reménnyel, mert por és hamu vagyok csupán,
Ámde lelkem, mit fényed vezérel, bizva fordul kereszted után!
(HH641:1)
A keresztfához megyek, mert máshol nem lelhetek nyugodalmat lelkemnek.
Ott könnyárban leborulok, bűnterhemtől szabadulok, hol a bűntelen szenved.
(KK342:4)
Vágyom a honba, hol engemet aki csak ott van, mind mind szeret.
Üdvözitőmnél van a helyem, jöjj te is bűnös, jövel velem!
(GG15:1,2)
Téged szeretlek, Megváltóm, csak Reád nézek én. Te vagy reménységem, boldogságom, érted élek én!
Te szerettél óh Jézusom, előbb mint én Téged. Elhagytad a mennyet értem s mit tettem én Érted?
2009. augusztus 18., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése