Csendes kamrámban éneklem szép esti énekem, s Üdvözitőmre gondolok, ki itt van énvelem.
Oly bús lenne a helyzetem, ha nem volna enyém, nem tündökölne semmi fény lelkem belső terén.
Óh, Jézusom, vedd szivemet kedves áldozatul. Örvendek, hogy Tied vagyok örökre boldogul.
Lefekszem akkor csendesen, nyugodtan alszom el. Jézus szerelme betakar, ki sohasem hagy el.
Ha elmúlik az éjszaka, Ő felkölt engemet, és támogatva útamon, vezérli léptemet.
S ha beköszön a végső perc, megfogja kezemet, s e földi szenvedés után mennybe visz engemet!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése