Tanits, Uram, meghajlani, mint szélben az aranykalász!
Hajoljak meg, ha Szentlelked reám fuvall s porig aláz!
S dacos szivem, ha ellenáll, midőn a Lélek rálehel,
Jöjj tűz gyanánt, s a dac, a gőg Lelked tüzében égjen el!
Mint bősz hullám, mely megtörik, ha parthoz űzi zúgó szél,
Úgy törjön össze szivem is, amint Tebenned partot ér!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése