2009. augusztus 18., kedd

16. (KK308)

Ember szemétől bűneim el-eltakarhatom s behúnyva lelki szemeim, magam ámithatom.

A földi ajk dicsérhet ám s nyújthat arany babért, dicsőség érhet vád helyett, sok álnokságomért.

Viszont a jámborságomért jöhet rám megvetés, igaz eszmékért gúny, szitok és testi szenvedés.

De Isten lát a szivekbe, előtte nincs titok, s ami most rejtve végbemegy, napfényre jőni fog.

Nincsenek megjegyzések: