Már én utaztam nem egy szép tartomány terén és némely bérctetőről a völgybe néztem én,
De egy halom sem vonta a szivem ugy oda, mint az a domb, amelynek a neve Golgotha.
Nem diszlik hó tetővel büszkén felhők felé, nem nyúlik az magasra a csillagok elé,
És mégis semmi bércen nem voltam én soha, olyan közel az éghez, mint rajtad Golgotha.
Nem diszlik annak csúcsán az örökzöld fenyő, sem ékes pálmafáktól nem diszlik a tető.
Nincs rajta cédrus erdő, sem mirtuszok sora, de egy kereszt áll fából s rajt’ az Isten fia!
Nem látható ott semmi kiváló pompa, disz, virágos tarka pázsit, hullámos tiszta viz,
de van egy kedves orca, melynél dicsőbb soha nem tünt fel semmi tájon csak rajtad Golgotha.
Nem csörgedez ott se mély, forrásviz sem ömöl, de van egy másik forrás amelytől felüdül
A lélek, bármily fáradt, óh áldott szent csoda! Örökélet forrása foly rajtad Golgotha.
A halmot nem boritja aranyos napsugár, sőt inkább ott ül rajta évszázados homály.
De nekem olyan fényes e halom homloka, a legderűsebb ég van feletted Golgotha.
Ottan mellére üt a keményszivű pogány, égi gyönyörre lelt ott a lator kinos fán.
Ott zengnek angyal hárfák és cseng: Halleluja, örök karok harsognak felőle Golgotha.
Oda siess zarándok ott tarts te pihenőt, ott dobd le bűnöd terhét a Megváltó előtt,
És üdvöt nyerve másnak utat mutass oda, rajtad visz át ösvényünk a mennybe Golgotha.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése