Odafent az életfánál, a kristályfolyó mellett, ott a zarándokok hona, ott a csillagok felett.
Ottan, hol az üdvözültek zengnek hálaéneket, ott időzni olyan édes, boldog állapot lehet.
Itt e földön, idegenben járok, mint egy jövevény, otthonom ott fenn a mennyben az Atyánál birom én.
Óh, mint vágyik már a lelkem fel, fel Jézusom elé, hol a győzelmesek élnek, bűntől mentve örökké.
Óh, bár minden fáradt lélek, akit annyi teher nyom, arra venné vándorútját, ahol ez a drága hon.
Aki Jézus szent vérével meg van mosva, hitben él, egykor terhét, fáradalmát, égi üdvvel felcserél!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése