Én irgalomban részesültem, bár érdemes rá nem voltam.
Ez csoda, mert hogy felüdültem, azt szivben nem óhajtottam.
Most értem, mi az irgalom, melyért Istent magasztalom.
Csak harag az, mit érdemeltem, most Isten kegye vár reám.
Megengesztelést nyertem, mert Fiában megváltatám.
Mért van ez igy? – Honnan vagyon? Nem más ez, csupán irgalom!
Ne vegye ezt el senki tőlem, ezzel dicsekszem folyton én.
A hitemet erre helyeztem, bizalmamat és a reményt.
S ha rám törnek a vészhabok, én irgalomra gondolok.
Ó irgalomban gazdag Isten, ne vond meg tőlem irgalmad!
Vezess át a halálon engem, magadhoz, hol van szent Fiad.
Ott leszen örök vigságom, nálad, végtelen Irgalom!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése