Mardj velem, mert immár alkonyul, az éjszakának sötét árnya hull...
Aki segitne, senkim sincs nekem, Ó szánj meg, Uram és maradj velem!
Amint a napfény eltűnt lassúdan, földi dicsőség s öröm elsuhan,
Mert csak múlandó minden idelenn, Ó Te, ki örök vagy, maradj velem!
Minden órában vágylak Tégedet, nagy irgalmadat, szent szerelmedet,
Ha beszélsz hozzám, gerjedez szivem, Uram, vigasztalóm, maradj velem!
Tárd ki felettem áldó kezedet s én megcsókolom rajt’ a sebhelyet...
Földi éj múlik, de fény gyúl a mennyben, halál völgyén túl is maradj velem!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése