Im fel vagyok a mennyben irva s a menny népéhez tartozom,
Isten szerelme által hiva s elválasztva már rég nagyon.
Ime, most nyugszom az ölében és nyájasan tekint reám.
Irgalom ez és más egyébb nem, hogy Ő szeret s hogy Ő Atyám!
Isten kegyét birom most – érzem, ki foszt meg ettől engemet?
Gyarló vagyok, de Ő van velem és tűrve védi éltemet.
Minél jobban vizsgálom éltem, irgalma annál szebb, dicsőbb,
S aztán, ha meghajtom a térdem, félelmem oszlik szerteszét!
Igy folytatom itt vándorútam Sion dicső halmára fel!
Csak keskeny úton jutok túlnan, lelkemnek nyugalmára fel.
Majd ott hangzik az égi karral szivem dicsérő éneke,
Megdicsőült nyelvvel és ajkkal, Uram, tégy méltóvá erre!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése