E világnak nagy zajában gyakran el-elfeledem, hogy e földön csak zarándok, csak vándorút életem,
Ah, de aztán a belsőmet egy más érzet hatja át: Édes óhaj jön szivembe, vágyom egy szebb, jobb hazát.
Ama honba, drága honba, amely oly szép és örök, gazdag fényben, teljes üdvben, képzelet és ész fölött.
Ama helyre, hol a béke, a nyugalom hona van, hol a vágyak teljesülnek s otthont nyer a hontalan.
Hol a szivek dobogása boldogan összhangozik, örömérzet, rokonérzet soha el nem távozik,
Hol egymásnak boldogságban örvendnek a seregek s Istenünknek közös karban igaz hálát zengenek.
Eljő egyszer az az óra és vele mind, ami jó, amikor a hitet s vágyat majd felváltja a való!
Eljőn bizton, de addig is olyan édes e tudat, hogy a drága szép hazába ismerem már az utat.
Élő hittel, szeretettel lehet oda jutni fel, békességgel, türelemmel legyen telve a kebel.
Jézus az út, Ő az ajtó, Őt kell birnom idelent, Megváltómmal egyesülve birom a hont mennybe fent!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése