Im rátaláltam az alapra, mely mindig tartja horgonyom.
Nincs is vihar, mely elszakassza e sziklától hithajóm!
Jézus ez, ki mozditlan áll, ha ég s föld semmiségbe száll.
Irgalom ez, a végnélküli, mely minden elmén túlhalad,
Kinek kiterjesztett karjai a bűnöshöz lehajolnak.
A szive vérzik érettünk, jövünk Hozzá vagy nem jövünk?
Hogy el ne kárhozzunk örökre, Isten megadta a segélyt,
Leküldte szent Fiát e földre, ki aztán ismét mennybe tért.
Evégett zörget szüntelen szivünk ajtaján erősen!
Ezen alapnál állok én meg, mig itt e földön létezem,
Ezt hirdetem s erről éneklek, ezt szólja minden érzetem.
De fent is ez lesz énekem: Ó irgalom, ó kegyelem!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése