Rohan könyörtelen az idő, vele századok s ezredek.
Hervad a szép ifjúság, erő: a népek, törzsek, nemzetek.
S a múló rövid földi évek eltűnnek éjbe nyomtalan,
Repül szelek szárnyán az élet, mi is vele megyünk gyorsan.
És minden élv, gyönyör elmúlik, a munka, gond, sok küzdelem.
A rang, dicsőség porba hullik s nem kell belőle semmi sem.
Óh ember, mondd miért születtél? Miért kell szenvedni itt neked?
Mit tett e földön szomjas elméd? Testedre várnak a férgek.
E földnek csábja s múló élve elmúlik s mégy a sir felé,
És elfeljted, te por s féreg, hogy összeomlasz te földdé.
De van élet a siron túl is! Örök, lelkünknek élete:
Itélet elé fogunk állni, óh erre gondoltál-e te?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése