Már keresztem vállra vettem, s érted mindent elhagyok.
Mindenem vagy, árva lettem, honjavesztett sziv vagyok.
Vágyat, célt a múltnak adtam, nincs már bennem vak remény,
Mégis gazdag úr maradtam: Isten és a menny enyém!
Ember bánthat és zavarhat: Szived áldott menedék,
Sorsom próbál és sanyargat: édes csenddel vár az ég.
Nincsen bú, mely könnyet adjon, mig kegyelmed van velem,
Nincs öröm, mely elragadjon, hogyha nem benned lelem.
Lelkem, teljes üdv a részed, hagyd a bút s a gondot el,
Légy vidám, ha meg-megérzed: Tenni kell még s tűrni kell!
Gondold el: ki Lelke éltet, milyen Atya mosolya?
Megváltód meghalt teérted: Mit bánkódnál, menny fia?
Kegyelemből dicsőségbe szállj, hited majd szárnyat ad, S az örök menny fénykörébe bevezet majd szent Urad!
Karénekek, Gedeoniták Énekei
Véget ér itt küldetésed, elszáll vándoréleted, Üdvösséggé lesz reményed, égi látássá hited.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése