Kereslek én forró könnyek közt, Uram, hozzád fohászkodom,
Ó csillapitsd le szivem vágyát, ne hagyj engem elkárhoznom!
Kereslek én, hogy Rád találjak, szivem oly bús, üres, sivár,
Nagy terhe nyom a bűn s világnak, lelkem kegyes orcádra vár.
Kereslek én, ó szánj meg engem, a törvény súlyát nem birom,
Ó, hadd nyugodjam meg kebleden, légy gyógyitóm és vigaszom.
Kereslek én, mig megtalállak! Enyém vagy már! – igy zenghetek.
Sebeidben lelek nyugalmat, s úgy örvendek, mint gyermeked.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése