Hetedik nap

Teljes és határtalan bizalom

A lelkiélet egész embert kíván, teljes odaadást. A félemberek, a megalkuvók sohasem lesznek szentek: Aki Istennel is jóban akar lenni, de keresi a maga kényelmét is, Te Deumot zeng lelkes pillanataiban, de elereszti a füle mellett a szomjazó Üdvözítő sóhaját: Fiam, add nekem szívedet! (Péld 23,26)
Jézus tanításának lényege ez: “Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből.” (Mt 22,37). Aki egész szívet, egész lelket ad Istennek, az tölti be Isten akaratát. Aki mindent odaad, az szereti Istent.
Teljes szív, teljes bizalom! Az életszentség útjain csak ezek a fogalmak számítanak: tökéletes önmegtagadás, teljes odaadás. Nincsenek részek, csak egész van. Vagy semmit, vagy mindent! Ki van zárva minden porciózás. A bizalom is tehát csak teljes, egész lehet. Aki a résznél marad - bandukol. Aki az egészet választja - repül.
Mily jellemző! A Bizalom Szentje már kisgyermek korában tisztában volt ezzel a fogalommal. Egyik idősebb nővére kosarat tesz kettőjük, Celine és Teréz elé - tele babaruhával és egyebekkel. Válasszatok! - szól hozzájuk. Celine kivesz egy gombolyagot. Teréz azonban ráteszi kis kezét a kosárra: Én az egészet választom! - Bizalom, szeretet, életszentség, szenvedés, lemondás, öröm, boldogság - mindezekből az egészet!...
Mi lesz egy ily lélekből, aki így indul neki a szentek útjának! Tolla remegés nélkül leírja: “Változatlanul él bennem a merész remény, hogy nagy szent leszek.”
Nem itt van-e nálunk a baj gyökere?! Nincs bizalmunk az életszentségre. Talán van vágyunk, néha-néha el is határozzuk magunkban, le is írjuk naplónkba: most, most nekiindulunk, hozzáfogunk! Aztán marad minden a régiben. Miért? - Nem teljes az elhatározásunk, nem teljes a bizalmunk.
A bizalom lendít szárnyakat ad. Belefúj lelkivitorlánkba, s pillanatok alatt mérföldeket száguldunk be. Csak rá kell nézni a Bizalom Szentjének fizikai és szellemi alakjára; semmi nehézkesség benne, semmi lomposság, ó, semmi, de semmi tétovázás! Mintha lebegne az élet mérhetetlen óceánjának hullámain. Pedig nem volt könnyű a küzdelme, nem rózsás az élete! Ellenkezőleg: csupa tövis, csupa ellenkezés, csupa köd; szenvedés és szenvedés éjjel-nappal, testben-lélekben! És mégis rövid huszonnégy év alatt megfutotta a legszebb pályát, a gigászi szentség legszűkebb útját, föllendült a tökéletesség istenhegyének nem egy mellékcsúcsára, hanem a tetejére, oda, ahol Istennek lakni tetszik (Zsolt 67,16)
Mi vitte föl, mi röpítette oda? Talán a módszeres haladás, a böngésző hibairtogatás, a sok virrasztás, az öntudatos sanyargatás?! Ó, dehogy! - A bizalom, a teljes, határtalan bizalom.
Neki is voltak hibái, mégpedig szépszámmal. Küzdött ellenük “szabályszerűen”, és amit mi nem teszünk meg: következetesen. És ebbe nem fáradt bele, nem tette kedvetlenné, csüggeteggé, sem kiállhatatlanná. Miért? Egyszerűen azért, mert ezt a harcot önmaga ellen a bizalom fűtötte; a motorhoz megszerezte a benzint s begyújtott vele; a szeretet felvonójához megnyomta a bizalom gombját, s Jézus áldott két karja lett a felvonó. Nem kellett a tökéletesség lépcsőit fáradságosan megmásznia, az isteni felvonó megtakarította neki ezt a nehéz munkát.
Kis Teréz kitalálta az életszentség titkát.
Mindig nagyok voltak a vágyai, határtalanok. Hódítani akart: mennyországot, Istent; bevenni az Eget - már itt a földön! A villámháború modern találmány, de ez a kitűnő szent stratéga már évtizedekkel megelőzte korát. Vakmerő repüléssel a lehetetlent tette lehetővé: betört az Egekbe, s az övé lett az örökkévalóság végtelen országa. Fegyvere nem pusztító harckocsi volt, nem bombázó- vagy vadászgép, hanem a teljes, a határtalan bizalom - ha úgy tetszik - a vakbizalom!
“Nekem - így mondja - eszem ágában sincs a félelem útján járni. Mindig megtaláltam a módját annak, hogy boldog lehessek s hasznomra fordítsam saját nyomorúságomat.” Annál jobban bízik, minél több a hibája. Tökéletlenségei újabb lendületet adnak bizalmának. És a szenvedések? Olyan gyönyörűségeket talált bennük, amelyek valósággal elbájoltak.
Bizalma, reményei, vágyai a végtelennel határosak. “Hogyan lehetne az én bizalmamnak határa?” - kiált föl. Szinte vakmerő lesz. Nincs vágya, még tudatalatti óhaja sem, amelyet Jézus ne teljesítene. Az Úr rálicitál kis jegyesének bizalmára.
A bizalom csodákat művel! Valóban! Csodára volt szükség, hogy határtalan érzékenységéből meggyógyuljon. És a csoda meglett. - Celine útban volt a Kármel felé, de az akadályok igen nagyok voltak. Teréz bizalma nem ismert határt: a legnagyobb akadály, egy nővér ellenkezése, eltűnik az útból; - édesapja egyenest megy az égbe.
Teréz bizalmát Jézus erőssé és bátorrá tette. “A saját fegyverzetébe öltöztetett, és ettől kezdve győzelemről győzelemre haladtam, s elkezdtem, hogy úgy mondjam, az óriásnak a pályafutását” - írja lelkesen.
Ennek a bizalomnak nem voltak többé akadályai. Mindent elsöpört útjából, merész volt.
“Az isteni hivatás olyan sürgetővé tett, hogy még ha tűzön kellett volna is átmennem, nekivágtam volna, hogy szót fogadjak a mi Urunknak.” Elérte szent Jób bizalmának magaslatát: “Ha megöl engem, akkor is bízom benne.” (Jób 13,15)
Roppant egyszerű az élete. Két jelszava van az Ő rövidke életének, de ezt a két jelszót tökéletesen megvalósítja. Az egyik: A bizalom csodákat művel! A másik: Csak a szeretet számít! De az elsővel, a teljes, a határtalan, a merész, a vak bizalommal hozta létre a szeretet csodáját is.
Az életszentség senki számára sem lehetetlenség. Sőt egyenesen kötelező: “Legyetek tökéletesek...” (Mt 5,48)
Hogy mégis csak oly kevés a szent, annak részben a tudatlanság az oka, de legnagyobb részben: a bizalom hiánya! Erre tanít tehát a bájos kis “egyháztanító” : Csak bízni kell, s minden sikerül! Bízni, nem csak nyomorúságunk, hibáink, bűneink ellenére, hanem éppen azért, mert nyomorultak vagyunk; mert semmi okunk sem lehet bízni önmagunkban, hanem kizárólag Istenben.
Minden rosszul megy? - Bizalom!
Letörnek a nehézségek? - Bizalom!
Ezer és egy az akadály? - Annál nagyobb legyen a bizalom!
A bizalom bűvös szó, amely csodaszép tündérpalotát, ragyogó várkastélyt varázsol a birtokunkba. A lélek belső várkastélyát!
Ennek a csodatevő bizalomnak egyetlenegy föltétele van: az, hogy föltétel nélkül való legyen; hiánytalan; rés ne legyen rajta, a bizalmatlanság férge meg ne rágja; azaz legyen teljes, egész, határtalan.
Mi lesz ennek a teljes, föltétlen bizalomnak az ismertetőjegye? Az, hogy egy a célja, egy a gondolata, egy az akarata, egy az Istene: Jézus! Senki és semmi más! Az apostolok otthagytak mindent, amikor Jézus meghívta őket, de még nem volt teljes a bizalmuk: hivatalra számítottak az Ő országában, még magukat keresték, nem kizárólag Jézust. A pünkösdi csodában megkapták a kegyelmet: bizalmuk kiteljesedett, megnőtt, nagyobb lett az égboltozatnál - akkor hódították meg a világot.
Mária bizalma kezdettől fogva teljes volt. Azért lett mindnyájunk Anyja, ég és föld gyönyörűséges Királynéja.
Kis Teréz bizalma is megnőtt, annyira, hogy nem fért el kis szívében: betöltötte az eget és a földet, meghódította Istent és minden emberi szívet.
Tudnánk-e így bízni? Teljes és határtalan bizalommal?!... Talán csoda volna?!... Bízzunk! Ő mondta: a bizalom csodákat művel!...
* * *
Tehát: egész ember akarok lenni, teljes szívvel, teljes lélekkel, minden erőmmel és teljes és határtalan bizalommal!