Megtörtént Mária diadalmas bevonulása a mennyei karok és rendek közé. sem azelőtt, sem azóta nem volt ehhez hasonló jelenet a szentek országában. Ez a diadalút azonban csak kezdete, bevezetése volt a mennyei ünnep fénypontjának, Szűz Mária megkoronáztatásának.
A lelkek világában mindent a lélek mértékével mérnek. Ha Szűz Mária mennyei megkoronáztatásáról szólunk, nem valami drágakövekkel kirakott aranykoronára kell gondolnunk, hanem a kegyelmek egészen különleges teljességére, a rendkívüli Isten-közelségre és mindezekből kifolyólag a dicsőségnek olyan túláradó fénye, amely az összes angyal és szent fölé emeli Máriat. Így méltán mondja róla az Egyház liturgiája: Angyalok és szentek Királynője.
Gyermekes dadogás lenne, ha ezt a mennyei felmagasztalást megkísérelnénk elmondani. Még szótárunk is olyan szegény, hogy nem tudnánk magunkat helyesen kifejezni. Ehelyett inkább hitünk hódolatát mutatjuk be a Mennyország Királynőjének a dogmatika világosságában.
Mint Királynőnek, Szent Fia jobbján van a helye. Ez annyit jelent, hogy közvetlen Isten után helyezkedik el rangsorban, nagyságban és hatalomban, dicsőségben és boldogságban. Szűz Mária nem Isten, de az angyalok felett áll és következőleg a szentek felett is, mert közvetlenül Jézus Krisztus dicsőségéből és boldogságából részesedik. Részese volt Jézusnak a megváltás művében, éppen ezért részesülnie kellett annak győzelmében es uralmában is.
Ez az uralom az isteni gondviselés irgalmas szeretetének a műve, hiszen Mária az Ég Királynőjének rangjában is elsősorban Anyánk marad és úgy gondoskodik rólunk, mint a legjobb és leggazdagabb anya gondoskodhat gyermekéről. Remek fényt vet ez magára Istenre is. A Teremtő Isten nem despota, nem kényúr és zsarnok, hanem Ő a végtelen Jóság, Szeretet és Irgalom Istene, Aki határtalan szeretetében Anyát ad nekünk, hogy lelkünk annál biztosabban eljusson az örök célba.
Az Örök cél: Isten, az Ő boldogító színről-színre való látása. Isten végtelen, mi végesek vagyunk. Őt felfogni és megérteni tökéletesen soha nem tudjuk, de az ámulat szeretetével fogjuk Őt körülvenni az örök boldogságban, mert az öröklét nem lesz hosszú ahhoz, hogy Benne mindig új és új szépségeket pillantsunk meg. Olyanokat, amelyek messze felülmúlják mostani teológiai tudásunkat. A megismerést nyomon követi bennünk a szeretet és ez tesz majd mindenkit mérhetetlenül boldoggá, amelyet csak növel az a biztos tudat, hogy ennek a boldogságnak soha nem lesz vége.
Ezeket az igazságokat nem foghatja fel az az ember, aki csak a testnek él. A Lélek valóság akkor is, ha vannak, akik azt tagadják. Ha pedig van lélek, akkor van örök élet is és van Isten, Aki ezt az örök életet önmagában betölti, gazdagítja és végtelenül boldoggá teszi. Istent csak a dicsőség fényében láthatjuk meg. Ez volt Mária örök boldogságának kapuja, ez lesz a miénk is. Az ő dicsőségének ragyogása közvetlenül Isten után következik, ami dicsőségünk és boldogságunk mértéke pedig a szeretetnek és erényéletnek a foka lesz, amit mi itt a földön gyakorolni tudunk. A jó Isten már készen áll kegyelmeivel, hogy segítsen nekünk, a többi kizárólag rajtunk múlik!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése