A következőkben Avilai Szent Teréznek egy kevésbé ismert kisebb művét, szívből fakadó imáinak kis gyűjteményét ismertetjük Szeghy Ernő atya fordításában. Az 1588-ban spanyolul megjelent első kiadásához a következő magyarázatot fűzte a kiadó: „A lélek fohászai és elmélkedései Istenhez, amelyeket Jézusról nevezett Teréz Anya írt különböző napokon 1569-ben, annak a léleknek a sugalmazása alatt, melyet a mi Urunk a szentáldozás után helyezett belé”.
E fohászok létrejöttét meghatározó spontán helyzet és a körülmények nagy hatással voltak a szentanya eme rövid írásainak formájára és szerkezetére. Mivel szerzőjük egyszerűen a lelkében az Istennel szemben támadt érzéseket fejezi ki általuk, nem kényszeríthetők bele egy jól átgondolt alkotás tudatosan megszerkesztett logikus rendszerébe.
Ennek ellenére e fohászok nagyszerű kiegészítői lehetnek a szentanya más írásainak abban az értelemben, hogy nem annyira magyarázattal, tanítással szolgálnak az imádságról, mint nagyobb művei, hanem inkább abba engednek betekintést az olvasónak, hogy az imádság mesternője hogyan imádkozott, milyen érzések és gondolatok töltötték ki az Istennel való párbeszédét. E mély vallomások által az olvasó arra érezhet meghívást, hogy ő is azonosulni próbáljon legalábbis néhány gondolattal vagy érzéssel, s így egy nagy szentnek az imájába belekapcsolódva észrevétlenül ő maga is az élő Istennel való beszélgetésben illetve az utána való vágyakozás lelkiállapotában találja magát.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése