AVILAI SZENT TERÉZ: A LÉLEK FOHÁSZAI ISTENHEZ

I.

1. Ó, élet, élet, hogyan tudsz te megmaradni, mikor olyan távol vagy a te Életedtől?! Ebben a végtelen elhagyatottságban vajon mivel foglalkozol? Mit csinálsz? Hiszen amit teszel, az mind tele van tökéletlenséggel és hibával! Ki vigasztal téged, ó lelkem, ezen a viharos tengeren? Siratom önmagamat, azonban még inkább azt az időt, amikor nem sírtam. Ó Uram, milyen édesek a Te útjaid! De vajon ki tudna haladni félelem nélkül?! Attól félek, hogy hiába vesztegetem az időt, hogy nem szolgálok neked, s mikor azután szolgálatot akarok neked tenni, nincs semmi, amit elégnek gondolnék arra, hogy tartozásomból csak valami keveset is törlesszek! Egészen a Te szolgálatodra szeretném magamat szentelni, de ha megfontolom nyomorúságomat, belátom, hogy semmi jót sem tudok tenni, hacsak Te nem adod meg hozzá az erőt.

2. Ó, én irgalmas Istenem! Mit tegyek, hogy le ne rontsam azokat a csodadolgokat, amelyeket lelkemben művelsz? A Te műveid szentek, igazak, végtelen értékűek és mérhetetlenül bölcsek, mert hiszen maga vagy a Bölcsesség, Ha értelmem Veled foglalkozik, akaratom panaszra fakad, mert azt óhajtaná, hogy Téged egészen zavartalanul szerethessen. Az értelem pedig ezen csodadolgok között nem képes felfogni, hogy ki az ő Istene. Szeretné élvezni Őt, de nem látja módját, tekintve, hogy e halandó test kínos börtönében ül! Minden zavarja, annak ellenére, hogy valamikor az elmélkedésben éppen a Te csodadolgaid támogatták. Azok mellett annál feketébben tűnt elő az én számtalan hitványságom.

3. Vajon miért mondom én ezt, Istenem?! Vajon kinek panaszkodom?! Ki hallgat meg engem, ha nem Te, Atyám és Teremtőm?! De meg azután, ahhoz, hogy Te megértsed fájdalmamat, mi szükség beszélnem?! Hiszen világosan látom, hogy itt vagy énbennem! Íme, milyen oktalan vagyok! Azonban, - jaj, én Istenem - hogyan tudhatom én azt, hogy a kegyelem állapotában vagyok?! Ó, életem, mily szomorú, hogy éppen ezen legfontosabb kérdés felől olyan bizonytalanságban kell élned! Vajon hogyan vágyódhatnék az ember utánad, mikor az egyetlen haszon, amije belőled lehet – az tudniillik, hogy mindenben Isten kedvére lesz - annyira bizonytalan és oly sok veszedelemnek van kitéve?!