2009. március 12., csütörtök

9. A rózsafüzér titkai:Szűz Mária mennybevitele

Szűz Mária életében is elérkezett az a pillanat, amely egyszer valamennyiünk osztályrésze lesz: elszenderült az Úrban. Halála nem volt félelmetes, hanem inkább gyönyörűséges és vigasztaló, olyanformán, mint mikor egy rózsaszirom lehull a virágról. A lélek elvált a testtől, nem szomorú gyötrelemre, hanem édes, boldog találkozásra az odafent-valókkal. A halál rendesen azok számára jelent szomorúságot, akik még itt maradtak. A Boldogságos Szűz esetében nem így volt. Akik halotti nyoszolyája körül álltak, azok valami megmagyarázhatatlan örömet és békét élveztek, maga a szent Szűz pedig úgy látszott, mintha boldog álomba szenderedne.
A hagyomány szerint az apostolok ez alkalommal valamennyien együtt voltak Jeruzsálemben és akik Jézus feltámadásának és mennybemenetelének tanúi voltak, azok ámulva látták a Boldogságos Szűz feltámadását és dicsőséggel teljes mennybevételét is. A halál és feltámadás, illetőleg a mennybevétel között nagyon rövid idő, valószinűleg csak pár óra telt el, mert sehol sem történik említés Szűz Mária sírjáról, sem pedig a hagyomány nem tud róla. Ez a bűn nélkül való test nem kerülhette el a halál egyetemes törvényét, de az isteni akarat kivette az enyészet törvénye alól.
A Boldogságos Szűz mennybevételét nem úgy kell elképzelni, mint azt rendesen ábrázolni szokták. Nem angyalok emelték az égbe, mert hiszen erre semmi szükség nem volt. A megdicsőült test tulajdonságai közé tartozik a könnyedség adománya, amelynél fogva a gondolat sebességével juthat el oda, ahová akar. Mária pedig, miután feltámadt halottaiból, már megdicsőült testben élt; ha tehát voltak körülötte angyalok, az csak azért történt, hogy hódolatukkal és szeretetükkel körülvegyék, nem pedig azért, hogy segítsenek neki. Nem követünk el tehát semmiféle dogmatikai hibát, ha azt állítjuk, hogy Mária saját erejéből felment a mennyekbe (vö. Szent Tamás + suppl.q.84, a.1.ad 1.). Mivel azonban ez az erő nem természetéből forrásozott, mint Jézus Krisztusnál, hanem Istentől kapta, azért mintegy megkülönböztetésül, Jézus mennybemenetelével szembeállítva Mária mennybevételéről szoktunk beszélni a közfelfogásnak megfelelően.
Isten és a mennyország boldog lakói előtt nem közömbös földi pályafutásunk, haladásunk a lélek kiteljesedése felé, vagy esetleges bukásaink sem azok. Minden rendelkezésükre álló eszközzel igyekeznek előmozdítani végső győzelmünket. Leírhatatlan örömet jelent ezeknek az önzetlen lelkeknek, ha végül győztesen közéjük vonul egy-egy emberi lélek, miután földi életét befejezte. A képzelet szegényes ahhoz, hogy méltóképpen ecsetelje azt az ujjongó, repeső örömet, ami betöltötte az eget, mikor Mária, a Mennyország Királynője, a siralom völgyéből diadalmasan bevonult vég nélküli boldogság honába.
Azóta sem pihenhet mindaddig, míg teljes nem lesz a választottak száma. Könyörög, közbenjár értünk, ad és újra ad, mert Mária nemcsak Királynő, hanem Anya is, a mi édes mennyei Anyánk!

Nincsenek megjegyzések: