Istenem! Bocsásd meg, ha közömbös vagyok mások felé! Nem erre rendeltél engem, hanem tevékeny szeretetre. Így szeretnék élni! Ámen


Istenem! Engedd, hogy az élet apró dolgaiban felfedezzem Nagyságod csodáit! Ámen


Köszönöm Uram a szent nyugtalanságot, melyet adtál a lelkembe! Ámen


Megváltó Krisztusom! Köszönöm, hogy emberként földre jöttél, megszülettél és mi ezáltal, gyarló, bűnös gyermekek, olyan reménységet és bizodalmat nyertünk, mely átsegít a mindennapok bajain. Hatalmas vigasz, hogy van kihez fohászkodnunk gondjaink idején is, édes Jézusom. Bocsásd meg nekünk, ha bántjuk szavainkkal, tetteinkkel egymást és nem úgy közeledünk egymáshoz, ahogyan Te szeretnéd. Segíts bennünket arra, hogy észrevegyük a vérzőszívű, kitaszított embereket és lehetőségeinkhez mérten segítsünk rajtuk. Olyan sok a megkeseredett és a Nélküled működő elfoglaltságokban bízó lélek. Add Urunk, hogy igazan, tiszta szívből szeressünk, hiszen tudjuk, hogy akkor minden a javunkra válik. Kérünk, segítsd lelki meggazdagodásunkat, hogy sérelmeink ne keserítsenek el. Tündököljön életünkön az a fényes csillag, mint akkor Betlehem felett. Áldd meg kérünk, ünneplésünket. Adj Uram mindannyiunknak örömteli karácsonyt. Ámen


Mennyei Atyám! Van mit tanulnom a mások terhének hordozásában. Ennek az az oka, hogy sokszor csak magamra figyelek, csak az számít, ami nekem jó és kényelmes. Pedig Te nem ezt várod tőlem, hanem a szeretetteljes önzetlenséget, áldozathozatalt magamat nem nézve, hanem a másik javát munkálva tevékenykedni. Segíts így, ilyen lelkülettel élnem és szolgálnom! Ámen


URam! Add, hogy szereteted tanúja lehessek a világban, s add, hogy jóságodról soha meg ne feledkezzem! Ámen

Uram! Adj nekem bölcs szívet, hogy Hozzád forduljak mindenkor. Segíts meg kételyeim között, s irgalmad palástjával takard meg nyugtalankodó lelkemet! Ámen


Uram! ... ÁmenUram! Boldogságom forrása Te vagy, senki más. Hálát adok érte, hogy ismerhetlek, hogy szerethetlek, Hozzád tartozhatom. Ámen


Uram, ismered önérzeteskedéseimet.
Uram, látod rátartiságomat.
Uram, Te ismersz engem.

Hevesen, hamis tűzzel is
de sokszor lelkesedem!
Hangosan, magamat bizonygatva,
péteri, kakasszó előtti indulattal
óh, hányszor tagadlak meg Téged.…

De köszönöm, hogy újra és újra
megszólal a kakas!

Köszönöm, hogy még belém hasít a fájdalom:
tagadásom felismerése.

Köszönöm,
hogy önnön szenvedélyem szégyenével
eléd járulhatok
– valójában Te keresel meg engem …
és megmosol, megszentelsz, megigazítasz
áldott-nélkülözhetetlen
jelenléteddel.
Ámen

/Hajdú Zoltán Levente/


URam! Véges ember vagyok, ezért nehéz nekem kilépni a kereteimből... Ezért kérlek, emelj magadhoz, hogy életem szerény lehetőségeivel én is emelni tudjak másokat - betöltve akaratodat! Ámen