Levegő

A ki egészségét igazán szereti,
Az lakószobáját gyakran szellőzteti
Mert a lehelés, a testnek párolgása
Miatt következik a légnek romlása;
S ha azt a szobában meghagyod rekedni,
Fej- s gyomorbajokban sokat fogsz szenvedni.
Télen, nyáron tehát nyisd ki az ablakod,
Hogy rossz levegőtől meneküljön lakod.
A szobád ablaka nyitva legyen addig,
Mig bent a levegő szagtalanná válik.
De azt se engedd meg, mi soknál nagy hiba,
Hogy szobádban költsön a tyúk, kácsa, liba,
Ki a nedves ruhát szobában szárítja,
Sok betegség okát magára hárítja.
A széngáz, por, göz, füst megrontják a tüdőt,
Keresd ha csak lehet a szabad levegőt.
Kinn járván a szabad, tiszta üde légen,
Szívjad a Ievegőt néhányszor be mélyen.
E végből egyenest tartsad a testedet;
S orron, ne szájon át, vedd a lélekzetet.
Melegről izzadtan hideg levegőre
Ne menj -- nagy betegség származhat belőle.
Nyáron át alhatol nyitott ablak mellett;
Takaróddal soha ne takard be fejed.
Sokan egy szobában együtt ne háljatok,
Kandallóban tüzet égve ne hagyjatok.
Melegítés végett szenet behordani,
Annyit, mint magát az éltet kockáztatni.
Ugyanis aki nagyon melegre fűt este,
Annak elpuhul és gyenge lesz a teste.