Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.

(Reményik Sándor: Kegyelem)

Istenünk Atyánk, köszönjük, hogy tenyereden hordozol bennünket, nem hagysz el minket sem bánatban, sem örömben. Sokszor elfordulunk Tőled, de te nem veted a szemünkre. Add, hogy hálásan imádkozhassunk a mindennapjainkért. Ámen


Most szeretnék megállni,
Krisztusom, Veled.
Kezemből mindent letéve
megfogni kezed.


Szemedbe nézve
látni önmagam:
hogy munkámban kegyelmed
üdvösség-terve van.


Indíts Lelkeddel
aztán újra el,
vezess a célhoz engem:
Aki Te leszel.
Ámen

/Hajdú Zoltán Levente/


Tovább egyedül

hogyan is vonszolnám?

Kezedbe teszem le,

Uram, a sorsom.



Vedd a kezedbe,

vidd a keresztre,

fogadd magadhoz,

kösd a kegyelembe!



Látod, én vesztettem,

harcold meg,

kérlek Te a harcom!



ÁMEN

(Hajdú Zoltán Levente)

URam! Add, hogy örömmel és békességgel a szívemben járhassak a nekem rendelt utamon, bizodalmas hitben, szolgáló szeretetben! Ámen


URam! Add, hogy tükröződjék rajtunk szereteted! Ámen


Uram, bocsásd meg, hogy néha kételkedem Benned, a gondoskodásodban. Segíts, hogy sose felejtsem el megvalósult ígéreteidet az életemben, add, hogy ezek töltsenek fel hittel a megpróbáltatások idején. Jézus nevében, Ámen


Uram! Bocsásd meg nekem oktalanságomat, hogy nem éltem kegyelmeddel, s elmulasztottam fogadni mindazt a jót, amit Te készítettél számomra! Kérlek adj nekem új lehetőségeket, s a lehetőséghez mindig bölcs szívet is, jó döntéseket hozzak! Ámen


Uram! Ismerni Téged és hallgatni rólad legalább olyan rossz, mint beszélni rólad, de nem ismerni Téged. Éppen ezért fejezem ki vágyam, hogy mind jobban megismerhesselek, és úgy beszéljek rólad, mint személyes ismerősömről, Megváltómról, Üdvözítőmről. Add, hogy e kettő szinkronban legyen életemben és általam mások is közel kerülhessenek Hozzád! Ámen


URam! Add nekem szereteted erejét, hogy ne kelljen hitemmel foglalkoznom, hanem élhessek isteni akaratod szerint, egyszerűen, szabadságban, felelősséggel, az élet minden területén kegyelmedet hirdetve! Ámen


Uram! Oly sok sebet ütöttek rajtam már a szavak, s könnyelmű kijelentéseimmel magam is okoztam horzsolásokat mások lelkén. Bocsásd meg türelmetlenségemet és szeretetlenségemet, és segíts eljutnom abba az állapotba, hogy szavaimnak ura legyek, s azokat úgy és arra használjam, amire Te azokat szántad. Köszönöm Neked Igéd mindennapos biztatásait, kérlek áraszd rám, s szeretteimre ezután is gondviselő kegyelmedet! Ámen.


Uram! Segíts, hogy életemben tükröződjék a Te szereteted! Ámen


Uram! Szeretnék türelmesnek bizonyulni a rám bízott szolgálatban. Adj ehhez erőt, hogy ne a kapkodás, a hirtelenkedés jellemezzen. Ámen