A szememben

új fény ragyog.

A Világ Világossága

tündököl bennem,

kegyelemből.



Hiszek, Uram!

Mást nem mondhatok.

Eléd borulok,

teljes létemmel,

mindenestől.



ÁMEN

(Hajdú Zoltán Levente)


Istenem! Senkinek sem jó, ha bennem neheztelés, harag van. Árt ez nekem is, de a másokkal, sőt a Veled való kapcsolatnak is. Szeretnék megbocsátani az ellenem vétőknek és megtanulni bocsánatot kérni, ha én vétkezem. Veled sikerülhet. Ámen


Kegyelmes Istenem, elégítsd meg a szenvedők szükségeit, hogy békességben élhessenek Tebenned. Ámen


Téged dicsérni – ez életcélom. Minden nap erre törekszem. Hát, nem mindig jön össze és akkor még finoman fogalmaztam. De köszönöm, hogy megpróbálhatom újra és újra. Ámen


Uram! Kételyeimet vedd el, aggódásaimat szüntesd meg, hogy minden erőmmel Neked szolgálhassak! Ámen

Uram! Köszönöm, hogy tegnap megőriztél! Nem tudom, ma milyen kísértések érnek, azt sem, hogy miképpen küzdhetőek le, de bízom benned, hogy keresztül fogsz segíteni rajtuk! Ámen


Uram, köszönöm neked őket,
a testvéreket, a téged követőket,
akiket nekem társakul adtál,
hogy megtarts bennünket
önmagadnál.

Uram, köszönöm neked őket,
az örvendezőket, szenvedőket,
úgy az erőset, mint a gyengét,
hogy rajtunk Krisztusunk
szent kegyelmét

mutasd fel, hívásként
az elveszett világnak,
míg ők is majd hozzánk,
hozzád találnak.

Ámen

/Hajdú Zoltán Levente/


URam! Lakozz bennem, s formálj! Ámen

URam! Nem látlak, de érezlek. Add, hogy élhessek Benned és Általad! Ámen

Uram! Tedd szememet látóvá, szívemet érzővé, hogy gondviselésedet felismerjem életemben! Ámen


Uram! Vigasztalj, hogy élhessek! Ámen