2009. augusztus 18., kedd

31. (HH659)

Már keresztem vállra vettem, s érted mindent elhagyok.

Mindenem vagy, árva lettem, honjavesztett sziv vagyok.

Vágyat, célt a múltnak adtam, nincs már bennem vak remény,

Mégis gazdag úr maradtam: Isten és a menny enyém!

Ember bánthat és zavarhat: Szived áldott menedék,

Sorsom próbál és sanyargat: édes csenddel vár az ég.

Nincsen bú, mely könnyet adjon, mig kegyelmed van velem,

Nincs öröm, mely elragadjon, hogyha nem benned lelem.

Lelkem, teljes üdv a részed, hagyd a bút s a gondot el,

Légy vidám, ha meg-megérzed: Tenni kell még s tűrni kell!

Gondold el: ki Lelke éltet, milyen Atya mosolya?

Megváltód meghalt teérted: Mit bánkódnál, menny fia?

Kegyelemből dicsőségbe szállj, hited majd szárnyat ad, S az örök menny fénykörébe bevezet majd szent Urad!

Karénekek, Gedeoniták Énekei

Véget ér itt küldetésed, elszáll vándoréleted, Üdvösséggé lesz reményed, égi látássá hited.

Nincsenek megjegyzések: