2009. augusztus 18., kedd

12. (KK176)

Odafent az életfánál, a kristályfolyó mellett, ott a zarándokok hona, ott a csillagok felett.

Ottan, hol az üdvözültek zengnek hálaéneket, ott időzni olyan édes, boldog állapot lehet.

Itt e földön, idegenben járok, mint egy jövevény, otthonom ott fenn a mennyben az Atyánál birom én.

Óh, mint vágyik már a lelkem fel, fel Jézusom elé, hol a győzelmesek élnek, bűntől mentve örökké.

Óh, bár minden fáradt lélek, akit annyi teher nyom, arra venné vándorútját, ahol ez a drága hon.

Aki Jézus szent vérével meg van mosva, hitben él, egykor terhét, fáradalmát, égi üdvvel felcserél!

Nincsenek megjegyzések: