Uram, milyen sok még bennem a gyarlóság, a hiány!
Pedig mindennap törekszem, hogy szent legyek igazán.
Ó csak megállhatnék már egyszer szilárdan, Lennék állhatatos s buzgó az imában!
Mikor leszek hitben férfi és vitéz? Mikor győzhetem le lelkem ellenét?
Ha egy ellent visszavertem, a helyébe másik jött,
mintha lelkem élte ellen szövetkeztek volna ők.
Sietnek nyilukat csak oda találni, ahol gyenge vagyok még ellenük állani,
Alig gondoltam, hogy egytől ment legyek, már meg a másiktól kaptam új sebet!
A világba csak nem megyek, nyugalmat az úgysem ad,
Mégegyszer az Úrhoz megyek, megalázva magamat.
Érzek én még bennem fel a mennybe vágyat, megkeresni hitben mennyei Atyámat,
Elmegyek Hozzá s megnyitom az ajkam, elmondom neki: Ó, könyörülj rajtam!
Egyetlen egy kivánságom, hogy tied legyek, Atyám.
Nincsen senkim e világon, akiben megbizhatnám.
De mihez is fognék még saját erőmmel? Benned bizom teljes lélekkel és szivvel!
Add, Megváltóm, bőven a hit erejét, hogy legyőzhessem lelkem minden ellenét!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése