2010. december 20., hétfő

J. S. Bach: 1. kantáta, 1; 3-6 tétel

Milyen szépen ragyog a Hajnalcsillag, az Úr igazságával és kegyelmével van tele, Jesse édes ága. Te, aki Dávid Fia vagy Jákób törzséből, Királyom és vőlegényem vagy, szívemet betöltöd. Kedves, barátságos, szép és pompás, nagy és hatalmas, Számtalan ajándékot hozol, fenséges és magasztos vagy. Töltsétek be hívő lelkemet, ti égi és mennyei lángok, rátok vágyakozom! A lelkek hevesen vágyakoznak a mélyebb szeretetre, És már a földön megízlelik a mennyei boldogságot. Földi ragyogás, testi fényesség nem érinti meg lelkemet; egy fénysugarat küldött nekem az Isten, mert eljött hozzám a tökéletes jó, az Üdvözítő teste és vére, amely felüdít engem. Ezért ez a véghetetlen gazdag áldás, Amely öröktől fogva nekünk van szánva, És hitünk által magához vonz, Köszönetre és hálára kell hogy késztessen minket. Ajkunk és a húrok hangja mondjanak néked köszönetet örökkön örökké. Szívünk és értelmünk, életünk végéig neked énekel dicséretet, nagy Király. Szívemben olyan boldog vagyok, te vagy a kincsem, a kezdet és a vég. Dicsérem őt, aki felvisz engem a paradicsomba. Ezért örömömben tapsolok. Ámen, ámen, úgy legyen! Gyere, örömnek szépséges koronája, Ne maradj el sokáig! Rád várok vágyódva.

Nincsenek megjegyzések: