2010. december 20., hétfő

Bach: 3. kantáta, 1., 3., 4., 6. tétel

Ó, Isten, mennyi fájdalomban van részem ebben az időben! A keskeny út, amely a menny felé vezet, szomorúsággal van tele. A pokol félelmét és kínját érzem, de szívemnek állhatatosnak kell lennie. Csak Jézus nevét kell hívnom, aki még a mérhetetlen fájdalmat is könnyű ködként tudja szétoszlatni. Bár tikkadjon el testem és lelkem, ó Jézusom, te enyém vagy és én a tied. Hűséges szavad és végtelen szereteted, amely változhatatlan, megtartja, amit ígért nekem. Örömmel tölti el lelkemet. A haláltól való félelmet és a sír borzalmát is enyhíti. Ha szükség és gond is tör rám mindenfelől, Jézus lesz a kincsem és gazdagságom. Tartsd meg szívemet hitben, neked élek és neked halok. Jézus, vigaszom, hallgasd meg könyörgésem, ó, Megváltóm, bárcsak már nálad lehetnék.

Nincsenek megjegyzések: