Én irgalomban részesültem, bár érdemes rá nem voltam.
Ez csoda, mert hogy felüdültem, azt szivben nem óhajtottam.
Most értem, mi az irgalom, melyért Istent magasztalom.
Csak harag az, mit érdemeltem, most Isten kegye vár reám.
Megengesztelést nyertem, mert Fiában megváltatám.
Mért van ez igy? – Honnan vagyon? Nem más ez, csupán irgalom!
Ne vegye ezt el senki tőlem, ezzel dicsekszem folyton én.
A hitemet erre helyeztem, bizalmamat és a reményt.
S ha rám törnek a vészhabok, én irgalomra gondolok.
Ó irgalomban gazdag Isten, ne vond meg tőlem irgalmad!
Vezess át a halálon engem, magadhoz, hol van szent Fiad.
Ott leszen örök vigságom, nálad, végtelen Irgalom!
2009. augusztus 18., kedd
5. (HH125)
Im rátaláltam az alapra, mely mindig tartja horgonyom.
Nincs is vihar, mely elszakassza e sziklától hithajóm!
Jézus ez, ki mozditlan áll, ha ég s föld semmiségbe száll.
Irgalom ez, a végnélküli, mely minden elmén túlhalad,
Kinek kiterjesztett karjai a bűnöshöz lehajolnak.
A szive vérzik érettünk, jövünk Hozzá vagy nem jövünk?
Hogy el ne kárhozzunk örökre, Isten megadta a segélyt,
Leküldte szent Fiát e földre, ki aztán ismét mennybe tért.
Evégett zörget szüntelen szivünk ajtaján erősen!
Ezen alapnál állok én meg, mig itt e földön létezem,
Ezt hirdetem s erről éneklek, ezt szólja minden érzetem.
De fent is ez lesz énekem: Ó irgalom, ó kegyelem!
Nincs is vihar, mely elszakassza e sziklától hithajóm!
Jézus ez, ki mozditlan áll, ha ég s föld semmiségbe száll.
Irgalom ez, a végnélküli, mely minden elmén túlhalad,
Kinek kiterjesztett karjai a bűnöshöz lehajolnak.
A szive vérzik érettünk, jövünk Hozzá vagy nem jövünk?
Hogy el ne kárhozzunk örökre, Isten megadta a segélyt,
Leküldte szent Fiát e földre, ki aztán ismét mennybe tért.
Evégett zörget szüntelen szivünk ajtaján erősen!
Ezen alapnál állok én meg, mig itt e földön létezem,
Ezt hirdetem s erről éneklek, ezt szólja minden érzetem.
De fent is ez lesz énekem: Ó irgalom, ó kegyelem!
4. (HH116)
Ó Isten, tekints reám, kérlek Jézusom nevében!
Légy irgalmass énhozzám, moss meg szent Fiad vérében.
Lásd, itt fekszem bűnömben, irgalmadba végy engem!
Isten Fia, legszentebb, éltem egyedüli élte!
Jöjj le ide, közelebb, neked adom magam végre.
Ó ne menj el mellettem, hallgass meg, esedezem!
Földi kincs és földi jó, már nekem nem sokat érnek,
Részemre csak egy a jó, ezt keresem amig élek,
Ezt kereste Mária: ez Jézus, Isten Fia!
Im a bűnben holt vagyok, ámde veled újra élek.
Ó ha Szentlelked adod, távozik a gonosz lélek.
Ő hatalmas ellenem, őt segits leküzdenem.
Hogyha Téged birlak én, könnyen nélkülözök mindent!
Hogyha Te vagy az enyém, birhat más bármit is itt lent.
Veled gazdag vagyok én, bárha egyébként szegény.
Légy irgalmass énhozzám, moss meg szent Fiad vérében.
Lásd, itt fekszem bűnömben, irgalmadba végy engem!
Isten Fia, legszentebb, éltem egyedüli élte!
Jöjj le ide, közelebb, neked adom magam végre.
Ó ne menj el mellettem, hallgass meg, esedezem!
Földi kincs és földi jó, már nekem nem sokat érnek,
Részemre csak egy a jó, ezt keresem amig élek,
Ezt kereste Mária: ez Jézus, Isten Fia!
Im a bűnben holt vagyok, ámde veled újra élek.
Ó ha Szentlelked adod, távozik a gonosz lélek.
Ő hatalmas ellenem, őt segits leküzdenem.
Hogyha Téged birlak én, könnyen nélkülözök mindent!
Hogyha Te vagy az enyém, birhat más bármit is itt lent.
Veled gazdag vagyok én, bárha egyébként szegény.
3. (HH107)
Földi hiúságok, néktek végkép búcsút mondok én,
Bánni fogom amig élek, hogy néktek is éltem én!
Ó, ha nézem bűnömet, melyek nyomják lelkemet,
Fáj a szivem és restellem, hogy azokat elkövettem.
Gyűlölnöm kellett volna a bűnt, mint mérget mely megöl,
Elhagynom kellett volna a bűnt s abban leltem gyönyört.
Éltem a sötétségben, amit amit kellett nem tettem,
A sok balga cselekedet, szivet, érzést beszennyezett.
Csak a világot szerettem, de Istennek Igéjét
és tanácsát megvetettem, Ah mily nagy esztelenség!
Bár ezt most beismerem, de mi történik velem?
Minden, mit egykor szerettem, most csak kinoz s gyötör engem.
Fáj nekem, hogy éltem legjobb részét bűnnek éltem én,
Mindenféle tehetségem e világnak szentelém.
Ah, ha ez eszembe jut, arcomba szégyenpir fut,
Kérlek Jézus, vedd el bűnöm, kérni ezt én meg nem szűnöm.
Bánni fogom amig élek, hogy néktek is éltem én!
Ó, ha nézem bűnömet, melyek nyomják lelkemet,
Fáj a szivem és restellem, hogy azokat elkövettem.
Gyűlölnöm kellett volna a bűnt, mint mérget mely megöl,
Elhagynom kellett volna a bűnt s abban leltem gyönyört.
Éltem a sötétségben, amit amit kellett nem tettem,
A sok balga cselekedet, szivet, érzést beszennyezett.
Csak a világot szerettem, de Istennek Igéjét
és tanácsát megvetettem, Ah mily nagy esztelenség!
Bár ezt most beismerem, de mi történik velem?
Minden, mit egykor szerettem, most csak kinoz s gyötör engem.
Fáj nekem, hogy éltem legjobb részét bűnnek éltem én,
Mindenféle tehetségem e világnak szentelém.
Ah, ha ez eszembe jut, arcomba szégyenpir fut,
Kérlek Jézus, vedd el bűnöm, kérni ezt én meg nem szűnöm.
2. (HH98)
Úr Jézus nézz le rám, jöjj, mosd le bűnömet! Sok földi szenvedély kötöz: jöjj, oldj föl engemet!
Úr Jézus nézz le rám, gond és bú látogat, mint szolgád: Izleljem igért Szent nyugodalmad!
Úr Jézus nézz le rám, ne tévedhessek el, a menny felé sötéten át Te légy az úti jel!
Úr Jézus nézz le rám! Ha nő a félelem, ár zúg és ellenség szorit, légy Megváltóm velem!
Úr Jézus nézz le rám, ha elvonult az ár, a Te szent derűd deritsen és az örök napsugár!
Úr Jézus nézz le rám, gond és bú látogat, mint szolgád: Izleljem igért Szent nyugodalmad!
Úr Jézus nézz le rám, ne tévedhessek el, a menny felé sötéten át Te légy az úti jel!
Úr Jézus nézz le rám! Ha nő a félelem, ár zúg és ellenség szorit, légy Megváltóm velem!
Úr Jézus nézz le rám, ha elvonult az ár, a Te szent derűd deritsen és az örök napsugár!
1. (HH12)
Minden helyen Ő van velem, tengeren és szárazon,
igy van mondva Igéjében, s én ezt úgy tapasztalom.
Kérditek: ki van velem? Isten, az én Istenem!
Tenger, mélység, halál, inség el nem zárják tőlem Őt.
Kamarámban velem mindig, Ő nyújt vigaszt és erőt.
Álltomban s fekhelyemen, mindenütt Ő van velem.
Mondhatom, hogy Isten velem, Ő lelkemnek Istene,
azért soha sem kell félnem, rajtam nyugszik őrszeme.
Mikor Isten velem, kicsoda én ellenem?
Isten velem, ó mily öröm. Bátor vagyok benne én,
hiszen Tőle ered erőm, Övé az és nem enyém.
Ne legyen-e örömem, mikor vélem Istenem?
igy van mondva Igéjében, s én ezt úgy tapasztalom.
Kérditek: ki van velem? Isten, az én Istenem!
Tenger, mélység, halál, inség el nem zárják tőlem Őt.
Kamarámban velem mindig, Ő nyújt vigaszt és erőt.
Álltomban s fekhelyemen, mindenütt Ő van velem.
Mondhatom, hogy Isten velem, Ő lelkemnek Istene,
azért soha sem kell félnem, rajtam nyugszik őrszeme.
Mikor Isten velem, kicsoda én ellenem?
Isten velem, ó mily öröm. Bátor vagyok benne én,
hiszen Tőle ered erőm, Övé az és nem enyém.
Ne legyen-e örömem, mikor vélem Istenem?
2009. július 23., csütörtök
Lelki próbáimban
Ír népdal
1. Lelki próbáimban, Jézus, légy velem, El ne tántorodjék tőled életem! Félelem ha bánt, vagy nyereség kísért, Tőled elszakadnom ne hagyj semmiért.
2. Ha e világ engem csábít, hívogat, Nagy csalárdul kínál múló javakat, Szemem elé állítsd szenvedésedet, Vérrel koronázott, szent keresztedet!
3. Tisztogass bár olykor bajjal engemet, Kegyelmeddel szenteld szenvedésemet! Bár e test erőtlen, te oltárodon Keserű pohárral s hittel áldozom.
4. Ha majd porrá válik testem egykoron, Ragyogjon fel Lelked a hitvány poron! Ama végső harcon rád bízom magam, Örök hajlékodba fogadj be, Uram!
James Montgomery 1771-1854 (angol).
1. Lelki próbáimban, Jézus, légy velem, El ne tántorodjék tőled életem! Félelem ha bánt, vagy nyereség kísért, Tőled elszakadnom ne hagyj semmiért.
2. Ha e világ engem csábít, hívogat, Nagy csalárdul kínál múló javakat, Szemem elé állítsd szenvedésedet, Vérrel koronázott, szent keresztedet!
3. Tisztogass bár olykor bajjal engemet, Kegyelmeddel szenteld szenvedésemet! Bár e test erőtlen, te oltárodon Keserű pohárral s hittel áldozom.
4. Ha majd porrá válik testem egykoron, Ragyogjon fel Lelked a hitvány poron! Ama végső harcon rád bízom magam, Örök hajlékodba fogadj be, Uram!
James Montgomery 1771-1854 (angol).
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
