„Hőn imádott édes jó Jézusom! Nagypéntek van. Te ott függsz a keresztfán. A csőcselék gúnyol: Szállj le a keresztről! Szabadítsd meg Magad! Édesanyád már félholt, elalélva támaszkodik Jánosra, szeretett tanítványodra. Már a könnyei is elapadtak. A jobb lator a pártodat fogja, majd kér: Emlékezzél meg rólam országodban! Te megígéred: Még ma Velem leszel a paradicsomban. Majd hangosan felkiáltasz: Atyám, kezedbe ajánlom Lelkemet. Ezzel kilehelted Lelkedet. Nagy volt a lelkünk ára. Kérlek, tudatosítsd ezt bennünk, hogy mekkora árat fizettél a mi üdvösségünkért. Ne veszítsük el könnyedén lelkünk üdvét, hanem jobban vigyázzunk rá, mint szemünk fényére! Soha ne kövessünk el bűnt, mert azzal Téged sértünk meg! Inkább meghaljunk, mint vétkezzünk!

Most azokért kérlek, akik közel állnak Hozzád, és igyekeznek életszentségben élni: gyújtsd meg a szívüket Szent Szíved szeretetlángjával, hogy hozzanak minél több áldozatot, és ezzel mentsenek sok lelket a Te mindnagyobb dicsőségedre! Neked nem tudunk mást adni, mint lelkeket menteni. De ennek örül az egész mennyország, és mindenek előtt Te. Ó Jézusom, imádott Királyom! Nagy a mi felelősségünk, akik megismertük tanításodat. Számot adunk minden talentumról, amelyet nekünk adtál. Kamatoztatni kell őket. Ez pedig a lélekmentés. A Te kegyelmed olyan kincs, amely akkor gyarapszik, ha minél több emberrel megosztjuk. Kérlek, add nekünk kegyelmedet, hogy nagylelkűek legyünk tanításod terjesztésében, az imában és az áldozatok meghozatalában! Erre áldj meg bennünket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.”