„Imádott Jézusom! Te a keresztfán ezt mondtad: „Szomjazom.” A lelkünkre szomjazol a világ végezetéig. Egy lettél közülünk, mert külsőre olyan voltál, mint egy Ember. Teljesen elrejtetted Istenségedet. Csak csodáid igazolták Isteni mivoltodat. Sokan nem hittek Benned, Názáretben. Ott nem is tudtál csodákat tenni. (Mt.13,58) Minden a mi szabad akaratunkon múlik. Te ma is teszel csodákat ott, ahol élő hittel hiszik, hogy Te ugyanaz vagy tegnap, ma és mindörökké. Ahol kérnek, hogy jöjj közéjük, és cselekedj, ott gyógyítasz, békét teremtesz, és szeretetre gyújtod a szíveket. De ma oly kevesen vannak, akik hisznek Benned, és Téged kérnek, hogy orvosold bajaikat. A mai ember önálló. Ő maga akarja megoldani gondjait. Neked hátat fordít, mert gőgös. El is rontja egész életét, a sátán meg a pokolba taszítja.

Jézusom, Királyom! Te Mindenható vagy. Kérlek, add kegyelmedet e bűnös nemzedéknek, hogy higgyenek Benned, csak Rád hagyatkozzanak, és üdvözüljenek! Maradj velünk! A mi hittel teli imánkra változtasd meg ezt a világot! Hitetlenség helyett adj hitet, gyűlölet helyett szeretetet, bosszú helyett megbocsátást, fösvénység helyett adakozást! Kérlek, rombold le a bálványokat: a mammonimádást, a test bűnös vágyait, és a hatalmaskodást! Egyedül Istent imádjuk! Tagadjuk meg magunkat, és éljünk Neked tetsző szent tisztaságban, életszentségben! Engedelmeskedjünk törvényeidnek! Egyedül Te légy az Úr fölöttünk! Kérlek, add, hogy a Te szemeddel lássunk! Ne merüljünk el a földi dolgokban! Emeljük tekintetünket az odafenn valókra! Téged lássunk mindig magunk előtt, hogy mennyit szenvedtél a mi üdvösségünkért a keresztfán! Tanuljuk meg végre, hogy nem vagyunk a magunkéi! Nagy volt a mi váltságdíjunk. Egyedül Neked tartozunk azzal, hogy mindig a Te akaratodat tegyük. Így nyerjük el az örök boldogságot. Ámen.”