Ó Jézus, Aki elrejtőztél egy parányi ostyában, hogy táplálékul add Magad nekünk méltatlanoknak! Neked nem volt elég, hogy megváltottál. Itt akartál maradni köztünk, ezért megalapítottad az Oltáriszentséget, amelyben feltámadott Szent Testedet és Véredet adod nekünk minden szentáldozásban. Úgy kívántad, hogy személyes kapcsolatba kerülj velünk, Nélküled elesett, tehetetlen árvákkal, hogy Te légy a mi vigaszunk, örömünk, támaszunk és reményünk. Te mondtad: Nálam nélkül semmit sem tehettek. Veletek maradok minden nap a világ végezetéig. Te nem kérsz lehetetlent. Te minden segítséget és kegyelmet megadsz, hogy szentekké váljunk. Csak rajtunk múlik.

Jézusom! Imádott drága Szent Királyom! Te a kicsinyekkel azonosultál. Koldussá lettél értünk. Istállóban születtél, nélkülöztél. Menekült voltál és hajléktalan. Így engesztelted az Isteni igazságosságot a mi mammonimádásunkért, pénzhajhászásunkért. Nem azzal van a baj, hogy dolgozunk, és ezzel keressük meg mindennapi megélhetésünket. A baj ott van, amikor nem a Te gondviselő szeretetedben bízunk, hanem a pénzünkkel mi akarjuk megteremteni biztonságunkat. Az ilyen embernek mondtad: te esztelen. Még ma számon kérik lelkedet. Kié lesz mindaz, amit felhalmoztál? Gondolkozzunk el ezen! Isten nem azt akarja, hogy belerokkanjunk a munkába. A zsoltáros ezt mondja: „Akit Isten szeret, annak álmában is ad eleget.” Az Úr azt akarja, hogy Ő álljon az életünkben az első helyen. Őt imádjuk, és Tőle kérjünk! Keressétek a mennyek országát, és annak igazságát! A többi mind megadatik hozzá nektek. Nem az anyagiakban való bővelkedéstől függ az ember örök élete. Épp ellenkezőleg: az adakozó, önzetlen szeretettől. Éhes voltam, és ennem adtatok. Ha irgalmasságot gyakorolunk a rászorulókon, akkor Isten is irgalmas lesz hozzánk, és befogad minket az örök hajlékba. Ő elég hatalmas ahhoz, hogy megtöbbszörözze javainkat, mint egykor a kenyeret és a halat, hogy mindig legyen valamink, amit kioszthatunk a rászorulóknak. Ha más nincs, akkor egy jó szó, vigasztalás, bátorítás, biztatás. Ez a lelki táplálék sokszor fontosabb, mint egy odadobott pénzdarab. Jézus Az, Aki beszélni akar általunk, de ehhez oda kell adni a szánkat. Ő akar adakozni, de Neki kell adni kezünket. Ő akarja felkeresni a beteget és a börtönlakót, de oda kell adni a lábunkat. Mi az igazi boldogság itt a földön? Az, ha hagyjuk működni rajtunk keresztül az Urat. Ha szüntelen fürkésszük: mi az Isten akarata. Ha szívből imádkozzuk a Miatyánkot: „Legyen meg a Te akaratod!” Ő felismerteti velünk örök tervét, és rajtunk keresztül megvalósítja azt. Kérjük kegyelmét, hogy munkatársai legyünk ezen a földön! Adjuk át Neki szabad akaratunkat, egész életünket! Ha sokan megtesszük ezt, akkor Isten mosolya beragyogja a földet. Letörli a könnyeket, bekötözi a sebeket. Nem lesz éhező és szomjazó, magányos és szomorkodó ember. Tegyük meg ezt minél többen Jézus iránt való szeretetből! Ámen.”