„Ó
áldott Szentlélek, Aki betöltöd szívünket, és eszünkbe juttatod
mindazt, amit Jézus tanított! Foglald le szívünket, hogy lángoljon az
Isten iránti szeretettől! Gyújtsd lángra lelkünket, hogy soha ne
méricskéljünk, hanem egész életünket adjuk át Jézusnak, a mi drága jó
Megváltónknak, hogy Ő rendelkezzen velünk tetszése szerint! Ne
lázadjunk, ha szenvedünk! Nézzünk a keresztre! Az Isten egyszülött Fia
Vérben ázva haláltusáját vívja értünk!!! Merítsünk Belőle erőt! Mekkora
szeretet van Benne, hogy ekkora áldozatot hozott értünk! Kérjük
kegyelmét, hogy hasonuljunk át Belé, amikor a Szentáldozásban a
szívünkbe tér! Ő legyen szívünk Királya, mi pedig merüljünk el Benne,
mint parányi vízcsepp a hatalmas szeretet óceánban! Akkor megtelik
szívünk az Ő végtelen, Önmagát leküzdő, mindent odaadó szeretetével.
Akkor végre olyanok leszünk, amilyeneknek teremtett az Atya: Szent
Fiának hű képmásai. Ne hagyjuk, hogy a bűn eltorzítsa bennünk az Isten
Ember képét! Éberen őrködjünk mindig lelkünk tisztasága fölött! Soha meg
ne bántsuk Őt, Aki ennyire szeretett minket! Szemléljük Őt a
keresztfán! Szent Sebeit miértünk szenvedte el. Véres könnyein át ránk
nézve várja, hogy megjavuljunk, hogy üdvözíteni tudjon. Értünk
kiáltotta: Szomjazom!
2016. november 13., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése