„Hőn imádott drága jó Jézusom! Te ott függsz a kereszten. Szent Tested csupa Vér. A hajad a Véredtől van összetapadva, ami a töviskorona szúrásai miatt patakzottak drága Szent Fejedből. Az egész Tested csupa Seb, melyet a megostorozás okozott Neked. Az ostor végén levő ólomgolyók összeszaggatták Testedet, darabokat téptek ki belőle. Leírhatatlan kínokat szenvedtél el ártatlanul a mi bűneinkért. De még ez sem volt elég. A nehéz kereszt benyomódott Szent Válladba, amelyet Veled cipeltettek fel a Golgotára. Drága Szent Testedet keresztben, hosszában széttépték, hogy az előre kifúrt lyukakhoz szegezzék. Te mindezt szótlanul tűrted. Ha mégis megszólaltál, zsoltárokat mondtál, és Atyádat kérted: Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek. Kétezer éve tanítasz bennünket, hogyan viseljük el a sértést, a szenvedést. Azt tanítottad, hogy hetvenszer hétszer bocsássunk meg egymásnak. És mi mégis haragot tartunk. Gyűlöletben égünk, a másikat hibáztatjuk, miközben magunkat vádjainkkal még jobban beszennyezzük. Urunk, Te türelmesen vársz a mi megtérésünkre. Példát éltél elénk. Évről évre minden Nagyböjtben lelkiismeret vizsgálatra intesz. Az életünk elszáll, mint a perc. A halál nem kér bebocsátást. Sokszor hirtelen jön. Te figyelmeztetsz: Éljetek szüntelen készenlétben! A Miatyánkban ezt tanítottad: Atyánk, bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. Vannak, akik kihagyják ezt a részt az imából. De jaj azoknak, akik nem bocsátanak meg, mert ők sem nyernek bocsánatot. Uram, kérlek, add meg minden embernek a megbocsátás kegyelmét!

Jézusom, Te a keresztről ezt kiáltottad: Szomjazom! A mi lelkünkre szomjazol a világ végéig. Kérlek, add meg nekünk a kegyelmet, hogy mi Rád szomjazzunk! Téged megismerjünk és viszontszeressünk! Irántad való szeretetből mindig megbocsássunk mindenkinek! Akkor feloldasz bűneink súlya alól. Akkor már nem nehezedik vállunkra a meg nem bocsátás óriási terhe. Akkor be tudunk menni a szűk kapun a mennybe. Erre hívtál meg bennünket. Hatalmas árat fizettél a lelkünkért. Nem vagyunk a magunkéi, hanem a Tiéd.

Drága Jézusom, hőn imádott töviskoronás Királyom! Taníts meg bennünket, hogy hogyan kövessünk Téged az önmegtagadás és a kereszthordozás útján! Add, hogy mindig a Te Vérző, csupa Seb Testedet lássuk magunk előtt a keresztfán! Csak Téged szeressünk, imádjunk, kövessünk! Így vegyél fel Magadhoz az örök hazába! Ámen.”