Az ajtód előtt állok!.

Itt vagyok és zörgetek!Az aki nem nyit ajtót számomra, az elől sem megyek el!Mindvégig ajtód küszöbén fogok állni, mert türelemmel vagyok feléd és mindvégig várok rád, mert az irgalmas szív senkit el nem hagy, hanem vánkosra hajtva le fejét éberen pihen, hogy amikor viharba keveredsz jelenedben legyen jelen az, kit nem engedsz oda be, de Ő az irántad érzett kirobbanó szeretetével és türelmével megtöri benned a pillanatnak élő örömök vágyait és betölti azt szerelmével!Én várok, és fejemet a vánkoson pihentetem!