Eljött hozzánk az üdvösség, Mely kegyelemből árad; Jóra nincs bennünk tehetség, Erőnk hiába fárad. De a hit Krisztusra tekint, Ki örök érdeme szerint Közbenjáró lett értünk. Isten törvényét adta nékünk, mi azonban gyengének bizonyultunk, és nem tartottuk meg azt. Vétkeztünk tovább, és az egész világ elfordult Istentől. A lélek a test rabja lett, és nem mert ellenállni. Pedig azért kaptuk a törvényt, hogy annak tükrében meglássuk bűnös természetünket. Mi mégsem hagytunk fel a vétekkel. Egyedül képtelen volt az ember - bár minden erejét összeszedte - megszabadulni a rabságból. Felkarolta szolgáját, Izráelt, mert megemlékezett irgalmáról. (Lk 1,54)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése