2010. december 20., hétfő

Bach: 68. kantáta, 1., 3-5. tétel

Úgy szerette Isten a világot, hogy Fiát adta nékünk, hogy aki hittel fordul hozzá, az vele örökké éljen. Aki hiszi, hogy Jézus újjászülte, az nem vész el soha. Mivel Isten és Jézus szereti, a fájdalom nem vehet erőt rajta. Ujjongj, dalolj, örvendj hívő szívem, Jézusod van itt! El véled, jajgatás és panasz! Halld szavam, Jézus közel! Úgy, mint Péter, én sem bízom el magam (ApCsel 10,26 és 47) Csak az örömöm forrása és vigaszom forrása, hogy Jézus nem felejt el soha. Ő nem azért jött csupán, hogy a világot ítélje. Ó nem! Közbenjáróként Isten és ember között bűnt és adósságot jött törölni ő. Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, az már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. (Jn 3,18)

Nincsenek megjegyzések: