Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem.
(Reményik Sándor: Kegyelem)
Istenünk
Atyánk, köszönjük, hogy tenyereden hordozol bennünket, nem hagysz el
minket sem bánatban, sem örömben. Sokszor elfordulunk Tőled, de te nem
veted a szemünkre. Add, hogy hálásan imádkozhassunk a mindennapjainkért.
Ámen
Most szeretnék megállni,
Krisztusom, Veled.
Kezemből mindent letéve
megfogni kezed.
Szemedbe nézve
látni önmagam:
hogy munkámban kegyelmed
üdvösség-terve van.
Indíts Lelkeddel
aztán újra el,
vezess a célhoz engem:
Aki Te leszel.
Ámen
/Hajdú Zoltán Levente/
Tovább egyedül
hogyan is vonszolnám?
Kezedbe teszem le,
Uram, a sorsom.
Vedd a kezedbe,
vidd a keresztre,
fogadd magadhoz,
kösd a kegyelembe!
Látod, én vesztettem,
harcold meg,
kérlek Te a harcom!
ÁMEN
(Hajdú Zoltán Levente)
URam! Add, hogy örömmel és békességgel a szívemben járhassak a nekem
rendelt utamon, bizodalmas hitben, szolgáló szeretetben! Ámen
URam! Add, hogy tükröződjék rajtunk szereteted! Ámen
Uram,
bocsásd meg, hogy néha kételkedem Benned, a gondoskodásodban. Segíts,
hogy sose felejtsem el megvalósult ígéreteidet az életemben, add, hogy
ezek töltsenek fel hittel a megpróbáltatások idején. Jézus nevében, Ámen
Uram!
Bocsásd meg nekem oktalanságomat, hogy nem éltem kegyelmeddel, s
elmulasztottam fogadni mindazt a jót, amit Te készítettél számomra!
Kérlek adj nekem új lehetőségeket, s a lehetőséghez mindig bölcs szívet
is, jó döntéseket hozzak! Ámen
Uram! Ismerni Téged és
hallgatni rólad legalább olyan rossz, mint beszélni rólad, de nem
ismerni Téged. Éppen ezért fejezem ki vágyam, hogy mind jobban
megismerhesselek, és úgy beszéljek rólad, mint személyes ismerősömről,
Megváltómról, Üdvözítőmről. Add, hogy e kettő szinkronban legyen
életemben és általam mások is közel kerülhessenek Hozzád! Ámen
URam! Add nekem szereteted erejét, hogy ne kelljen hitemmel
foglalkoznom, hanem élhessek isteni akaratod szerint, egyszerűen,
szabadságban, felelősséggel, az élet minden területén kegyelmedet
hirdetve! Ámen
Uram! Oly sok
sebet ütöttek rajtam már a szavak, s könnyelmű kijelentéseimmel magam is
okoztam horzsolásokat mások lelkén. Bocsásd meg türelmetlenségemet és
szeretetlenségemet, és segíts eljutnom abba az állapotba, hogy
szavaimnak ura legyek, s azokat úgy és arra használjam, amire Te azokat
szántad. Köszönöm Neked Igéd mindennapos biztatásait, kérlek áraszd rám,
s szeretteimre ezután is gondviselő kegyelmedet! Ámen.
Uram! Segíts, hogy életemben tükröződjék a Te szereteted! Ámen
Uram! Szeretnék türelmesnek bizonyulni a rám bízott szolgálatban. Adj
ehhez erőt, hogy ne a kapkodás, a hirtelenkedés jellemezzen. Ámen